Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)

BEVEZETŐ

birtokra vonatkozó oklevelének valódi vagy hamis voltát kellett eldönteni. Számunkra mindkét oklevél bizonyítja, hogy a királyi jelenlét (praesentia regia) bírósága a legjelentősebb bírói fórum volt I. Károly király korában, amelyben nemcsak az országot irányító bárók, hanem szakemberek, az említett prépostok, is részt vettek bírótársként. A 14. század végén és a 15. elején alakult ki a nagybírók ítéletleveleinek végleges formája. Addig az ítélőmesterek illetve jegyzők ízlésének megfelelően szabadabb szerkezetűek eme írásművek. Nem egy alkalommal a perbeli képviselők, ügyvédek beszédei is helyt kaptak az oklevélben. Ilyen az általunk is közölt dokumentum, amelyben Pál országbíró 1333. március 7-én Onad birtok ügyében ítélkezett. Telegdi Csanád érseket Miklós, a főjegyzője képviselte. Perbeszédében az egész ügyet elmondta, beszéde képezi az oklevélnek mintegy a felét. Mivel eme perbeszéd azok közé tartozik, amelyeket az elsők között jegyeztek le, továbbá bevezetője példa lehetett más ügyvédek számára is, kezdő mondatait fordításban adjuk: „ Ti földi halandók, akik az isteni kegy jóváhagyásával, említett király urunk fi. Károly király] kegyelméből a bírói szék csúcsára jutottatok, az igazság gyeplőit megfelelő ösvényen tartva az isteni kinyilatkoztatás hangját füleitekben hallva az ítélkezésben társ bárókkal és nemesekkel együtt igazságosan ítéljetek, hogy ítéletetek Isten akaratának megfelelő legyen, figyeljetek az ügyre, és vegyétek észre a közös igazság csorbítására [Csanád] érsek úrnak okozott hatalmaskodást, ugyanis midőn a királyi jóság, amely tisztán látó szemeivel kegyességének szabadsága folytán észreveszi egyesek érdemeit, és mindenkinek jutalmul viszonzást tud nyújtani a hűség érdemeiért, és a hosszú időn keresztül nyújtott hü szolgálatok dicséretre méltó érdemeit királyi emlékezetbe idézve, országa szokásos jó, sőt igen helyes törvénye szerint írván az alább említett váradi káptalannak embere által ugyanazon káptalan bizonysága mellett az említett birtokot környező határosait és szomszédait összehívó minden ellentmondás nélkül az úr megtestesülésének 1322-ik évében örökösök vigaszától megfosztott ember birtoka címén örök birtoklásra Csanád úrnak adatta, Miklós mester ékes szavai a középkori ember szemléletének ugyanazon elemeiből fakadnak mint az oklevelek árengái. A világi bíróságok számára a perek írásbeliségét illetően Magyarországon is a szentszékek nyújtották a példát. Míg a korábban ismertetett, 1327-ben keletkezett országbírói ítéletlevelek a perek menetét nem írták le részletesen, addig például abban a perben, amely Kolon, Magyarád és Stoulch falvak tizedeinek hovatartozásáról a zalai apát és a veszprémi káptalan között folyt az esztergomi szentszék előtt, Lodomér a Szent Tamás vértanú egyház prépostja, Boleszló esztergomi érsek lelkiekben általános helynöke, a bíróság bírója viszont részletesen leírta a per menetét, az ítéletet és a végrehajtást. Az egyházmegyei szentszékeken a bíró bírótársakkal együtt