Blazovich László - Géczi Lajos: A Telegdiek pere 1568-1572 - Dél-Alföldi évszázadok 6. (Szeged, 1995)
BEVEZETŐ
meghívott tanúit vallatták ki az adott káptalan emberének bizonysága mellett. Tulajdonképpen a korábbi tanúbizonyítás módszerét a tanúk és ellentanúk állítását alkalmazták ez esetben a tudományvétel elveinek megfelelően. A kortársak e formában látták az igazság kiderítésének leghatásosabb módját. Alkalmazására akkor került sor, ha az alperes a felperes vádjával szemben ártatlanságát ezen a módon kívánta bizonyítani. A köztudományt parancslevéllel mindkét fél részére külön emberekkel a helyszínen, nyilvánosan, a tanúktól igazmondási ígéretet, azaz esküt követelve eszközölték. Előbb a felperes, majd az alperes tanúit hallgatták ki, nem kellett mindenkinek vallomást tenni, lehetett az előző tanú vallomásához csatlakozni. Az eljárásról jegyzőkönyvet készítve kellett a bíróság számára a jelentő levelet elkészíteni, és nyolcadnapra bemutatni. A köztudományt szemlével is össze lehetett hozni. A bírósági közgyűlésen végrehajtott tudományvétel végbemehetett egyrészről a közgyűlés vezetőjének, a nádornak vagy az őt helyettesítő személynek a javaslatára, másrészről magánkérelemre, ugyanis a jelenlévők közül bárki felállhatott, és kérhette ügyében a tudomány vételt vagy a közgyűlés tisztségviselőitől (alispán, szolgabírók, választott esküdtek, ülnökök) vagy az egész megye nemességétől. A közgyűlés elnökének háromszori felszólítására indult meg az ügy. A felszólítottak, mielőtt válaszoltak volna, visszavonultak tanácskozásra, és azután adták meg egybehangzó vallomásukat. Ha nem jutottak az ügyben megegyezésre, akkor az elintézetlen maradt. Ha az ügyet lezárták, bizonyságlevelet készítettek, amely egyszerű tudományvételt bizonyító oklevélnek felelt meg. Ha az ellenfél is ugyanitt kérte az ügy kivizsgálását, akkor a megye által a tényállás megállapítására tett vallomás köztudomány erejével bírt. A 15. században, miután a nádori közgyűlések egyre ritkábbak lettek, a bűnügyek szaporodása folytán szükségessé vált egy-egy megye nemességének az összehívása az efféle ügyek kivizsgálása miatt. Ide is közkikiáltással hívták meg a megyebelieket, ezért kikiáltott közgyűlésről beszélünk. Gyakran nem az egész megye nemességét, hanem csak az ügyben érdekelt határosokat és szomszédokat hívták össze a tudomány vétel céljából. E közgyűlések összehívása az illető ügyben kiadott királyi parancslevél nyomán történt. A kitűzött határidőben és helyen megjelentek egyénenként vallottak, nevük és minőségük (határos, megyebeli stb.) is bekerült az illetékes káptalan, majd a megye által készített jelentő levélbe. A tudományvétel eme módja a Decretum Maius-ig (1486) fennmaradt, amely a visszaélések miatt ezen vizsgálati formát eltörölte, ám továbbra is megmaradt az egyszerű és köztudomány az anyagi bizonyítás eszközeként. 11 Az inquisitorius eljárással lefolytatott perekben a korábbiakkal (az accusatorius módszer) szemben, ahol mindkét fél állíthatott tanúkat, az Minderre ld.: HAJNIK IMRE 1899. 276—306.
