Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

együtt lakni azon török és tatár gazdákkal, kiket oda a gyulai basa küldött lakosoknak, de a templomba Szentesre jártak istentiszteletre, amint ez a szentesi ekklésia históriájában feljegyződön. Mikor lett esperessé — nem bizonyos, hanem hogy már 1667-ben mint alföldi esperes 10 frtot administrált a superintendentia cassájába fel van jegyezve a superintendentia régi protocollumába. Szentesről Vásárhelyre vivődött által, ahol laktában 1675-ben esküvéssel tisztította ki magát a Debrecenben tartott generális synoduson rá vallott szolgálójának gyanúja alól, mint Körös-Marosi senior. Xü-dik esperes volt Tyukodi János, vásárhelyi prédikátor 1679-ben, nagykőrösi pap Tyukodi Mártonnak a fia. Testvére volt ennek Márton, aki 1666-ban ordináltatott makói prédikátorságra, a szathmárnémeti generális synoduson. XIII- dik esperes volt Új Laskói Lőrinc, debreceni professzor Új Laskói Lőrincnek a fia, híres, derék, tanult ember volt. Kedves tanítványa professzor Mártonfalvi Györgynek. Elsőben volt szentesi prédikátor, innen vivődött által Vásárhelyre, s ott laktában 1677. július 28-án Berettyóújfaluban tartott generális synodusban választatott el feleségétől Szőcs Erzsébettől, rábizonyosodván, hogy tisztátalan életű volt, mint a superintendentia régi protocollumának 127. levelén találtatik. 1686-ban választatott esperessé, és azt dicsérettel folytatta mind haláláig, mely történt 1699-ben. XIV- dik senior volt Szalontai István, mezővásárhelyi pap. Seniorrá tevődött 1701-ben, amikor készült a tractus ezüst pecsétnyomója is. Szemmel látott tanúja volt azoknak a pusztításoknak, melyeket ezen a részen a vad rácok pogányi kegyetlenséggel vittenek véghez. Ennek az idejében 1712. esztendőben Szentesen tractualis gyűlés tartatott, és minden ekklésiák mit fizetnek a prédikátoroknak protocolláltatott, amint a nevének saját kezével lett beírásából láthatni. Kabai Dániel lévén ekkor a tractus nótáriusa. Következett utána: XV- dik esperes. Bökényi János. Hol született nem jegyzetté fel noha sokat írt magáról a tractus régi protocollumába. Ha ő is a régi mód szerént a hazájáról nevezte magát, úgy ő a szentesi határban lévő elpusztult, de akkor népes Bökény nevű helységből vehette eredetét. Gyermekségében árván maradván az isteni gondviselés igazgatása után tanulásra adta magát, s lett nagybajomi iskolamester. Onnan hívódott 1675. április 22-én Makóra iskola rektornak és káplánnak, s szolgált ott két esztendeig dicséretesen Püspök Nógrádi Mátyástól nyert testimoniuma szerént. Innen vivődött Csatárba, ahol a törökök tatárok mindenétől megfosztották s rabbá tették. Megszabadulván a rabságból menedék helyet keresett Debrecenben s ott lakott esztendeig feleségével gyermekeivel együtt, néha a templomban néha halottaknál papolgatván a prédikátorok helyett, s táplálták a debreceniek. Ott meghívódott Bátorba, Fejértóra, Bagamérba, prédikátornak, de a seniorok consensust nem adtak, hanem utoljára a hazájába hívódott, s ott 14 esztendeig lakott. 1701. április 29-én a hazájából Makóra hívódott prédikátor-