Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

ricula kétszer íródjon le, az egyik maradjon az ekklésiában a prédikátor gondviselése alatt, a másik adódjon bé a vármegyére, mely 1828-tól fogva teljesíttetik. A keresztelésért a régi időben fizettek a papnak egy kenyeret és egy tyúkot, egész 1742-ig, ekkor végződött a Szentesen tartott tractualis gyűlésben, hogy ezek helyett fizessenek 17 kr-t. Ezt a pénzváltozással némely helyeken tractusunkban 30 kr.-ra vitték, másutt még most is csak bankó-krajcárokat fizetnek. Úrvacsora 5-ször az istentiszteletnek a lelkipásztori kötelességhez tartozó része volt az úriszentvacsorának kiszolgáltatása, melyet rendelt a Jézus Krisztus, érettünk való halálának és azáltal szerzett jóknak háládatos emlékezetére, és amellyel a Jézus Krisztussal való lelki egyességnek feltartására, eleitől fogva éltek hitünk sorsosi. Hogy az úrvacsorájában nincs jelen a Krisztus teste szerént, és mi a szentjegyek vételekor nem egyesülhetünk a Jézus Krisztus megdicsőített testével — és az ő testének ételén csak az őbenne való hitet, az ő tudományának bevételét, az ő akaratja s példája szerént való életet, vagy az ővele való lelki egyességet kell érteni, efelől soká habozó értelemben voltak hitünk sorsosi, és csak 1552-ben a Beregszászon tartott synodusban határozódott meg először azon értelem, melyet előadék. Hogy az úrvacsoráját nem egy szín alatt, mint a katholikusok, hanem két szín alatt kell kiszolgáltatni, abban megegyeztek a reformátusok, dehogy a kenyér kovászos légyen-é vagy kovásztalan? abban nem egyeztek meg mindnyájan. 1554-ben tehát Óváron virágvasárnapján ismét összegyűlnek, és ott az a rész győzött, mely azt sürgette, hogy kovásztalan kenyérből kell a szent vacsorát kiszól-' gáltatni, de ebben sokan nem egyeztek meg. Még 1566-ban is voltak a reformátusok közt, kik azt sürgették, hogy kovásztalan kenyérből kell kiszolgáltatni a szentvacsorát a Krisztus példája szerént. Ilyen volt nevezetesen Perényi Gábor, kihez az ő idejében hozzáfogható tekintetű és tudományú ember az országban nem találtatott. Ez a maga értelmére vette Túri Pált, Mohi Ferencet, Károli Gáspárt nagy tekintetű férfiakat és 1568-ban a Szikszón január 6-án tartott gyűlésben ők ezt megállapítani igyekeztek, de a többség értelme mely az volt, hogy a kerek ostya helyett szolgáltatódjon ki a szentvacsora közönséges kenyérből, győzvén, ők is ebben állapodtak meg, s ettől az időtől fogva jött szokásba a reformátusok közt a kovászos kenyér a szentvacsorában. Először a templomokban megmaradt oltárokról szolgáltatódon ki a szentvacsora. — Erről Beregszászon 1552-ben az végződött: Ahol az oltár megvan, szolgáljon úrasztala helyett, ahol lerontatott nem kell mást építeni, hanem asztalt