Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

kell helyette szerezni. Óváron pedig 1554-ben az végződött, hogy az oltárok lebontásába ne avatkozzanak a papok, bízzák azt a világiakra, de lassan lassan elpusztíttattak az oltárok, s helyettek a templom közepére asztalt készíttettek, és arról szolgáltatódik ki a szentvacsora. Az úr vacsorája esztendőn által hatszor szolgáltatódik ki, t. i.: a három sátoros ünnepeken, karácsonyban, húsvétban és pünkösdkor, azonkívül új kenyérből, új borból, és húsvét előtt hat héttel böjtben, és ezt mindenkor délelőtt kellett véghezvinni 1576-ban Herczegszőlősön tartott synodus 23. articulusa szerént. 1607-ben a szatmári synodus azt végezte, hogy aki az úrvacsorájával nem él, nem kell azt tisztességesen eltemetni. — A szentvacsora kiszolgáltatása, előtte egy héttel kihirdetődik. Ez a hét poenitentziális hét, és ezen a templomban vallásttévő, és bűnbocsánatért való esedezések tétetnek. Eljővén a szentvacsora kiszolgáltatásának napja, az elosztandó elszeletelt kenyér és a bor a szentasztalra a templomban felrakatnak. Elvégződvén először a vasárnapi mód szerént az istentisztelet, a prédikátor meghívja a népet az úrvacsorájához, de előre vallásttévő és esedező imádságot tart, és 3 gyóntató kérdéseket tészen fel, melyeknek híveséről hallható szóval vallást tesz a nép — ez a gyónás maradványa. Ekkor bizonyossá tévén a népet az Isten bűnbocsátó kegyelmessége, és az örök boldogság megnyerése felől, és megáldván azt lejön a kathédráról. Kimenvén ekkor rendszerént a XX1TI. zsoltár éneklése alatt a templomból, akik az úrasztalánál megjelenni nem akarnak, a bentmaradtak előtt elsőben is elmondja a lelkipásztor az úrvacsorája szerzésének környűállásait 1. Kor. XI: 23 versei szerént. Ezt megmagyarázza, a szentvacsora felől való reformáta vallás tudományát előadja, azután könyörög, s a szentvacsorát kiszolgáltatja. Azon közben a nép énekelgetett, vagy a Szentírás olvastatott, vagy pedig a pap a kenyér és a bor osztogatása közben különféle Szentírásbeli helyeket mondott, melyek a szentvacsorához illettek. Ilyen módon elsőben a férfiak, kiket az iskolai tanítók tanítványaikkal együtt rekesztettek bé, azután az asszonyok részesülvén a szentvacsorában, legutoljára communicalt a pap, amikor a nép felállott. Ezután hálaadó imádságot mondván és a népet megáldván éneklés alatt a nép a templomból kijött. A betegeknek, ha kívánták az úrvacsorája házaiknál kiszolgáltatott, ahol többeknek is szükség volt communicálni 1608-ban Szathmáron tartott synodus szerént. — Az úrasztalánál megmaradt kenyér a papoké lett, a bor a prédikátor, az iskolai tanítók, kántor és kurátor közt elosztódott.