Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

A tractualis nótáriusokról nincs ugyan emlékezet a régibb írásokban, de azért valamint a generális synodusokon, úgy hihetőképpen a partialisokon is voltak nótáriusok, kik a feladott ügyeket, és az azokra tett végezéseket feljegyzettek, és akiket talán éppen a gyűlés alkalmatosságával választottak, mint amiképpen választották vala 1646-ban a Szathmárnémeti nationalis synodusba borosjenői prédikátort és seniort Debreczeni S. Istvánt. De hogy már 1700 elein a tractualis nótáriusok, valamint az esperesek és assessorok is voxok által választattak tractusunk régi protocoll urnából megtetszik, ahol a többek között az van feljegyezve: 1728. április 10-én vésztői prédikátor Pathi Miklós declarálta, hogy „Communi Confratrum suffragio"

39 esperesnek választódott: Ólcsai András makói, nótáriusnak: Pápai Ferenc szentesi, assessoroknak pedig: Páthi Miklós vésztői, Vecsei György vásárhelyi, és Sukoroi István gyulai prédikátorok. A secularis urak valamint együtt munkálódtak a lelkipásztorokkal és tanítókkal a reformáció terjesztésében, úgy az ekklésiák igazgatásában, védelmezésében és segítésében együtt fáradoztak eleinte a prédikátorokkal. A vallás tudományának ceremóniáinak meghatározását, s az ezek felett való vetélkedést, mint szintén az ekklésiákban szolgáló személyeknek kiválasztását s előállítását, tudományoknak erkölcsöknek megvizsgálását, ügyes bajos dolgaikban elintézését bízták nagy részint a papi elöljárókra, noha találkoztanak olyanok is, akik ezekbe is belészólottak, aminémű volt 1568-ban Perényi Gábor, aki sokáig azt sürgette, hogy az úrvacsoráját kovásztalan kenyérből kell kiszolgáltatni, és ezen értelmének helybehagyására rávette volt Károli Gáspárt, Túri Pált, és Mohi Ferencet is. Ilyen volt Bethlen Gábor fejedelem, akiről az íródik, hogy amikor csak érkezett, az ifjú prédikátorok censuráján megjelent, s az előtte álló Bibliából kikereste a felhozott Szentírásbeli helyeket, azokat az ifjú candidatusokkal magyaráztatta s elébek obiectiókat tett a megfejtésre. De ezek a buzgó lelkű főemberek nem hiába való dicsőség kívánásból, vagy az Isten szolgáin uralkodásra való vágyásból cselekedték ezt, hanem az Isten és annak szolgái eránt való buzgó szeretetből. Mások pedig ha elmentek is a synodusokba, leginkább csak hallgatók voltak, meg lévén győződve afelől, hogy a vallás és az ekklésiák dolgainak kormányzását lelkipásztorok helyesen folytatják. Késő időkben pedig, elkövetkezvén a vallásért való üldöztetéseknek ideje, midőn látnák azt a lelkipásztorok, hogy sokan a secularisok közül, vagy a világi előmenetelnek reménysége, vagy az üldöztetéstől való félelem miatt megtagadják vallásokat, és annak pusztítóivá lesznek, kezdették magokat elvonni a vallás dolgainak elintézésében a secularis uraktól, ezek is örömest félrevonták magokat, s által engedték a papoknak az ekklésiák igazgatását, amely sok veszedelemmel volt összeköttetve. De későbbi időkben jónak látták a világi részen lévők az ekklésiák igazgatásában való részesülést. — Jó is lészen ez, ha szeretettel, s egyetértő barátságos jóindulattal fognak kezet a papi és világi elöljárók az Isten dicsősége, a vallás és a tudományok virágzásának