Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

előmozdítására, mert így az ekklésiában szolgáló személyek a világi urakban, a méltatlan bántódások ellen védelmezőkre találnak. A világiak pedig a papoknak magok haszna keresését, a megavult hibás vélekedésekhez való ragaszkodásokat mérsékelik, s a tudománynak nyomósabbá, értelmesebbé, s világosabbá való tételére ösztönözik. 1608-ban olvassuk a lutheránusokról, hogy ők voltak elsők, kiknél három superintendens választódott a papoknak és a világi uraknak voxai által. Ezeknek példájukat követték 1623-ban a Komjáti canonoknak írói, kik az 5. canonban így adták elő efelől való vélekedéseket: „Populum seu seculares etiam admittendos, esse in electionem ecclesiasticarum censemus."

i0 — Ezeket a Komjáti canonokat bevették a mi superintendentiánkon kívül lévő 3 superintendentiák, ha ezen superintendentiákban lévő világi urak nem éltek is canon szerint való jusokkal, ezt ők feltarthatták. De a mi superintendentiánkban 1734-ig nem volt szokásban hogy az esperesek és superintendensek választásában a világiak is voxoljanak, hanem 1734-ben Bodrogkeresztúron

41 egynéhány világi urak szüret alkalmatosságával összejővén azt végezték, hogy ezután a superintendensek mellé secularis főcuratorok, az esperesek mellé pedig coadiutorok választassanak, de ez munkába csak a század vége felé vevődött. A püspökök és esperesek választásában is csak a papi confraternitas voxolt, minthogy különben is csak ezek esmérték pap társaikat, és ők választhattak azok közül magoknak a hivatalra legalkalmatosabb elöljárókat. —