Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET
AZ EGYHÁZMEGYÉK SZERVEZETE A TISZÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLETBEN Ez a mi tractusunk 1567-ben a váradi, érmelléki, máramarosi, debreceni, szathmári, beregi, szilágyi, nyíri, beszerményi, nagybányai, ugocsai, túri, károli, zempléni, újvári, és borsodi tractusoknak társaságában a makói tractus neve alatt a Tiszántúl lévő superintendentiához kapcsolta vala magát, és annak kebelében mind addig meg is maradt, nem követvén azon négy tractusnak példáját, melyek Borsod, Gömör, Kis-Hont, Abaúj, Torna, Sáros, Zemplén és Ungvár vármegyékbe kiterjeszkedtenek, melyek a püspökséget a hierarchia maradványának tartván, még a Mélius Péter püspökségében elszakadtak a tiszántúli superintendentiától, és mindenik tractus maga kormányozta magát 1734-ig, amikor királyi parancsolatnál fogva a magyarországi reformáta ekklésiák 4 superintendentiára osztódván fel, ezek a tractusok is a püspöki igazgatás alá adták magokat. Mikor kezdődött felállítódni ez a superintendentia, meghatározni nem lehet, hogy már 1552-ben fennállott, abból megtetszik, hogy már ekkor Hevesi Mihály szathmári prédikátor superintendensnek választódott, és ha azon gyűlés, mely 1550-ben tartódott, melyben a püspökök visitatiójáról canonok íródtak, ezen mi vidékünkben lévő Tornya nevezetű városban tartódott, úgy ebből nemcsak azt lehet kihozni, hogy már 1540—45 táján ezen mi superintendentiánkban volt püspök, hanem azt is, hogy ez a mi tractusunk volt egyik szülője és előállítója ezen superintendentiának. Neveződött ez a superintendentia először Tiszáninnen lévőnek, mind azért, mert a régibb időben ez a mi részünk a Marosig Erdéllyel volt összeköttetve, mind pedig azért, mert a legtöbb tractusok voltak ebben a Tiszán innen lévő részekről, mindazáltal ekkor is nevezték ezt a részt Tiszántúlinak azok, akik a Tisza és Duna közt lévő részeken emlékeztek erről. így p. o. a bácskai részen lévők, midőn a korponai gyűlésekben előadják fegyverfogásoknak okát, így írnak: Básta Szatmár táját és a Tiszán túl lévő egész földet elpusztította, 1646-ban pedig a szathmárnémeti gyűlésen jelen voltak is e mi tractusunkat a Trans Tibiscanák közt említik: Zemplén, Ungvár, Borsod, Gömör, s Abaújváriakat pedig Cis Tibiscanáknak nevezik. 1692-ben a debreceniek írván Roxashoz a császári plenipotentiariushoz az Unió eránt Cis Tibiscanának nevezik superintendentiánkat. A superintendentia pecsétjén melyet Gönczi Fabriczius vagy Kovács György püspöksége első esztendejében készíttetett — ez a körülírás olvastatik még most is:
