Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

senki olyan a városban, aki kárt ne szenvedett volna. De hogy az isteni csodálatos gondviselés ott tessék ki inkább, ahol az emberi segítség felől már semmi reménység nem volna, hogy csak egyedül Isten dicsőíttessék, — elmenvén mindenfelé Isten tűz-ítéletének a híre, — sokaknak szívét-lelkét Isten annyira felindította, hogy számunkra nagyon gazdagon ajándékoztak. Makóiakat, Vásárhelyieket, Kecskemétieket, Körösieket, pápista Kunszentmártoniakat, öcsödieket, lutheránus Orosháziakat, Gyomaiakat, Túriakat, Földváriakat, Inokaiakat, Törökszentmiklósiakat, Békésieket, stb. akik hol sok szekérrel kenyeret, búzát, lisztet, szalonnát, sajtot, lencsét, borsót, viselt ruhát, zsákot, deszkát, pénzt juttattak Szentesre. Itt is, mint egykor Samáriában, a nagy szükséget, nagy bőség követte hirtelen (II. Kir. 7. rész). Itt is lehetett álmélkodni Istennek csodálatos gondviselésén, amiért Őfelsége mindörökké dicsőíttessék. I. KÖTET. 1789. évről, 4. sz. feljegyzés. (MÓRICZ ZSIGMOND a Rózsa Sándor-ban közölte, beépítve a regényébe) Ebben az esztendőben nagy szárazság volt, úgy hogy nyáron is alig tudott a jószág tengődni, télire pedig, minthogy igen kevés volt a takarmány, a lakosok jószágaikat a Bánátba, Baranyába, Békés vármegyébe a rétes helyekre széjjel hajtották. Nevezetesen az ún. Dobos ménesét, mely állott 350 darab legszebb lovakból, hajtották a Bánátba BÓTAS nevű helység alá, mely a Tömös vize mellett van. Előre elmentek megnézni a környéket Dobosy Mihály, Nagy Ferentz és Keresztes János. Csak vettek egy kazal szénát Ittebén. Demeterkor indította el a ménest bús szívvel a számadó csikós: Ádám Székely István, aki egy könnyű testű, lóra termett, sanyarúságok közt nőtt, bátor, de amellett hűségéről és egyenes szívéről ismeretes, barna, mintegy 30 esztendős fiatal ember volt. — Érezvén mintegy előre azokat, amiket ki kellett neki állnia, nem akart elmenni, de kényszerítődött, mint fogadott pásztor. Bojtárjai voltak: Gál Ferentz és Sőti Bandi. Adtak egynéhány forintot Székelynek a kezébe a gazdák eleségre, magától is vitt, amit vihetett, de a lovak tartására semmit sem, hanem csak azt ígérték, hogy rövidesen utána fognak menni és vesznek mindent, ami kell. Még azt sem adták tudtára, hogy Ittebén egy kazal szénát vettek. Mihelyt a Bótasi határba értek, Székely körülnézte a legelőt; látván, hogy kevés lesz az téli legelőnek, ha szinte hó nem lenne is, — tudakozódott takarmány felől. Vett 120 frt-on egy kazal szalmát és egy jó boglya szénát, a nála levő pénzből foglalót adott rá, ígérte, hogy a többit is a hozzá rövidesen jövő gazdák kifizetik. Mihelyt ő a takarmányt lefoglalta, mindjárt ígértek neki 200 frt-ot, de nem adta. A színgyulai tiszttartó (uradalmi) süttetett számukra kenyeret azzal a bizodalommal, hogy majd ki fogják a gazdák fizetni. Már nem volt sem pénz, sem takar-