Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

mány, sem eleség, mégse jött a segítség. A színgyulai tiszttartó tartotta bennük a lelket jó reménység fejében. Pál napkor vetődött oda Miketz Mihály és Kutas Mihály, hozván számukra valami kevés eleséget, de pénzt nem, amit megtudván a színgyulai tiszttartó, lemondott a róluk való gondoskodásról, érdemteleneknek tartván azokat a segítségre, akik cselédeikkel, jószágaikkal ily keveset gondolnak. Székely megtámadta a gazdákat. Miketz Mihály azt felelte: ha a gazdák pénzt adtak volna, szívesen elhozták volna, de úgy tartják már Szentesen, hogy ez a ménes elveszett, — minket csak látóul küldtek el, és azt mondani, hogy Ittebén van véve egy kazal széna, — tegye kend István, amit tehet. Azonban a rácok sokszor rájuk ütöttek, akarván megdézsmálni a sovány ugyan, de szép fajta lovaikat. Sok ütést kapott Székely, kétszer vágták be a fejét a fekete süvegen keresztül, de azért magát nem hagyta, kifizette a tolvajokat, egy darab lovat sem vihettek el tőle. Látván ezt a rácok, vele megbarátkoztak, sok hétig tartották őket a föld alatt levő titkos pincéjükben rejtegetett lopott marhahússal, de hogy a ráccal csak foghegyen lehet barátkozni, — megtanította Székelyt a történet. Fogadott ő egy rácot bojtárjának, aki a vidéket ismerte, és gondoskodott a kenyér süttetéséről. Egyszer, színgyulai lévén, este bemennek a csapszékbe egy pár itce bort meginni. Ezen hamar átal esvén, az árát kifizeti. Volt még ekkor vagy 10 forintja, eközül vette ki a bor árát, s látta azt a rác. Mennek kifelé a méneshez; kemény csikorgó hó lévén, Székely elől ment, utána a rác félborosan; egyszer megkapja a subáját a rác s hanyatt vágja. Székely nem rest, hirtelen kicsatolja a subát, felugrik, ölbe a ráccal s letorkolja s nyolcágú sarkantyúját úgy belé veri a tomporáig, s az oldalába, hogy egy hónapig sem gyógyult fel. Soha többet a rác ujját sem merte mozdítani Székely ellen, de azt későbben barátságos beszéd közben megvallotta, hogy az volt a célja, hogy Székelyt megfojtja és a pénzét elveszi. Gyertyaszentelőkor elkezdett esni a fergeteg és hat napig mindig esett, fújt. Székely az ittebeieket kérte a vett szénának kihordására, de már a szentesi gazdák gondatlanságának híre elterjedvén, nem akartak cselekedni. Azt ígérte hát a helység házánál, hogy ha meg nem fizetnek neki a gazdák, tetszésükre hagyja a legszebb csődört, vegyék el, csak segítsenek rajta. Kihordták hát a szénát; 22 kocsival lett, de ezt 6 napi fergetegben úgy megette a ménes, hogy egy szál ízik sem maradt belőle. Mikor a hó elállott és az állásból a ménest kimozdították, 8 szép hasas kanca, a hideg s éhség által elgyaláztatván, az állásban maradt és ott ették meg a farkasok. Székely a ménest a rétnek hajtotta és ott éltek sással és más gizgazzal, elkaparván a havat a lovak elől lábukkal. Mátyás-nap felé kezdett a hó és jég olvadni, amikor a ménes körül lovagolván Székely, a kotuba leszakadt, úgyhogy a lovának csak a feje látszott ki; szerencsére mégis magát félrecsapván, nem esett a mélységbe, a lovát is, kantárszáron fogván, segítvén, két-három ízbeni leszakadás után kisegítette. József hetében mentek a gazdák hozzájuk, — kifizették az adósságot és a ménest