Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

AZ EGYHÁZMEGYE ÍRÓI, KÖLTŐI Emlékezetbe kívánom itt hagyni azokat az írókat, kik e mi vidékünkből valók voltának, és kinyomtatott munkáik által a hazában esmeretesekké lettének, a reformatiótól fogva a mi időnkig. Kik között: I. volt Gélszécsi István, a gyulai nevezetes iskola mestere. írt ő ilyen titulusú könyvet: A keresztyén tudománról való könyvecske. Gélszécsi István mestertől szereztetett Croccaviae 1538. editus per Hieron. Vietorem. 6 fő részekre, caputokra van osztva.

118 1. Az Istennek 10 parancsolatjairól. Ezeket megmagyarázza. 2. Az Apostoli hit formájáról. 3. Az Úri imádságról. 4. A gyónásról. 5. A Sacramentumokról, mely hogy csak kettő azt állítja. 6. A keresztyéni szabadságról. Ezeknek magyarázatjában egyetért a főbbekben a mostani reformátusokkal, de a ceremóniákban sok részben a kathólikusokkal tart. Maga is látta ő azt, hogy ezeket nem hagyják helybe mindenek, azért rekeszti így bé írásocskáját: „Rövid nap ha az Isten életemet meghosszabbítandja, és ennyi scholai gondoktól megszabadítánd, ezekről nagyobb könyvet írok, hol mindeneket sok helyekkel megbizonyítok. Azért addig ezt minden ember jó néven vegye éntőlem, és kevés botránkozásaimért, hogy ha valahol valakit találánd, mindeneket ne szidalmazzon." Együtt folytatta vala ő Gyulán a papságot az iskolamesterséggel, és elesmeri, hogy még ezen munkájában van fogyatkozás. II. Ozorai Imre, vidékünk egyik reformátora, s hihetőleg első vagy második esperese. írt ő ilyen titulusú könyvet magyar nyelven: „De Christo et eius ecclesia, item de Antichristo eiusque ecclesia. Auctore Emerico Ozorai Pastore Békésiensi. Impressum Cracoviae 1540. Typis Hieronymi Vietoris.

119 Mely könyv ugyancsak Krakkóban másodszor is kiadódott, már csinosabb formában 1546-ban. Ezen ritka könyvnek első kiadása meg van a Debreceni Collegium bibliothecájában, a második kiadása pedig az enyedi bibliothecaban. A debrecenit vette Dús András Késmárkon 1748-ban, és ugyanő ajándékozta a debreceni bibliothecanak madarasi nótárius korában 1754-ben. Sinai Miklós lévén a Collegium bibliothecariusa. — Az első levél melyen a könyv titulusa volt, mind a kettőből kiszakadt. Úgy véle-