Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

AZ EGYHÁZMEGYE SZERVEZETE Valamikor jókor a reformáta vallásra tértek ezen mi vidékünk lakosai, úgy jókor is összeállottak ezek ekklésiai vagy egyházi szenttársaságba. — Természeti rend, hogy minden nagy társaságok kicsinyen kezdődjenek. Elébb kellett hát lenni ekklésiának mint egyházi vidéknek vagy tractusnak. Tractusnak ismét elébb kellett összeállani mint a superintendentiának. Eszerént e mi vidékünkbeh ekklésiák is elébb kerestek prédikátort, mint esperest, elébb választottak esperest, mint püspököt, követvén a katholicusok példáját, akiknél a püspökségek, esperességek már megvoltak. E mi superintendentiánk régiségét így adja elő Ember Pál a magyarországi reformáta ekklésiák históriájában: „Superintendemiae Cis-Tibiscanae ut hariolari licet, erectio et fundatio príma omnium et antiquissima est, inde a temporibus reformationi proximioribus."

25 Amit itten Ember Pál mond superintendentiánkról, sokkal inkább állíthatjuk ezt e mi tractusunkról. Szükségesnek látták régi református eleink az egyházi társaságba való összeállásí, mint az ekklésiában lévő egyforma rendnek, tudománynak, s ceremóniáknak megállapítására és feltartására, mind az illendőség, az igazság és jó erkölcs útjából kitérőknek megfenyítésekre, mind a magok bátorságba való helyheztetésére, s az üldözők ellen magok oltalmazására nézve, mind pedig a lelkipásztorok ordináltatásokra nézve. — A katholikus papok ugyanis azzal kisebbítették a mi papjainkat, hogy ők hasonlatosok a farkasokhoz, kik az akolba nem a kapun mennek bé, hanem a kerítésen ugranak által, nem lévén ők püspökök által ordináltatva. Hogy hát ennek eleit vegyék akik academiákon tanultak ott doctorizáltatták s consecráltatták magokat a papságra, akik pedig idehaza tanultak, azokat az esperesek és püspökök ordinálták, megvizsgálván elsőben tudományokat és erkölcsöket, s ennél fogva osztódtak osztán a papok academicusokra és domesticusokra. Az esperesek elsőbe neveztettek praelatusoknak. így nevezte őket az 1554-ik esztendei Óváron tartott synodus canonjainak IX. cikke: ,,Statuit Synodus Superintendentes et Praelatos esse constituendos propter consensum in doctrina et coerimoniis retinendis, et propter honestam disciplinam"

26 — és azok az esperesek s superintendentialis assessorok, kik a püspöki consistoriumnak tagjai, most is neveződhetnének praelatusoknak, semmi törvény őket el nem tiltván. Másutt neveződnek archidiaconusoknak, és archipresbytereknek — ebből lett a fősenior,