Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Tudományos munkálkodásban
Tudós társaságokban A magyar tudományos életbe való tényleges bekapcsolódása az 1830-as évek végén történt, amikor a Magyar Tudós Társaság 1839-ben levelező tagjai sorába iktatta. Öt év múlva 1844-ben pedig a Magyar Természettudományi Társaság választotta meg rendes tagjának. Eleinte erősen foglalkoztatta egy magyar onomasztikon összeállításának kérdése. 53 Egy magyar névtárat szeretett volna kiadni s azt a Varadi Regestrum lefordításával és hozzáfűzött jegyzékkel kezdte: „A tüzes vas ítéletének jegyzőkönyve, mely íratott Váradon... 1212-dik esztendőtől fogva 1236-ig. Mostan pedig magyarra fordította... jegyzetekkel világosította... Kis Bálint." (Szentes, 1833.) Ezt követte az Akadémia 1837. évi pályázatára beadott: „Melyek legyenek a két hazában és a hajdani magyar tartományokban részint fennlévő, részint régi emlékekben található azon magyar hangzatú helyesírási és családnevek, melyeknek eredeti jelentését bizonyossággal vagy legalább hihetőséggel meghatározni... ?" című tanulmánya. Munkája nem felelt meg a követelményeknek. Ő azonban tovább dolgozott s megírta — úttörésnek számító — „Magyar régiségek" című háromrészes, terjedelmes művét: „I. a magyar földről, nevéről, nyelvéről, betűiről, számokról, öltözetekről, szokásokról, és a hunnokról. II. A magyarok formáiról, lakóhelyeiről, történetéről a honfoglalásig. III. Vallásokról, melyet Ázsiában és hazánkban gyakoroltak." Nagy vitát váltott ki a magyar tudósok között. A vitából Fejér György akadémikus került ki győztesen. 54 Foglalkozott a szkíta-hun rokonsággal is, de ez is sok bajt okozott neki tudós társaival szemben. Kis Bálint azonban a vitától függetlenül 1840-ben megírta a Magyar régiségek IV. kötetét: „A magyar nyelv születése, nevekedése, munkás emberkorra jutása, a betűk hangjai, jelentései, formáinak okai" címmel. 55 Toldy Ferenc e munkáit az áltudományok közé sorolta. Sajnálkozott, hogy Kis Bálint munkás élete felét eredménytelenül végezte, mert tévútra jutott az ellentmondásokat felsorakoztató, meséket gyártó iskolához tartozókkal együtt. 56 Eredményesebb volt egyház- és gyülekezettörténeti, helytörténeti, valamint néprajzi és mentalitás történeti fáradozása. Ezek közül három nagyobb terjedelmű műve napjainkig sem vált közkinccsé. A Magyar régiségek című munkájának negyedik kötete kéziratban van. A cenzori engedéllyel ellátott, 219 oldalra terjedő tanulmány folytatása az 1839-ben publikált három kötetes munkának. E kötetek a magyar őstörténet összefüggéseinek vizsgálatát teszik értékessé, mert belőlük a XVIII. századvégi magyar paraszt- és pásztorviselet, népélet és nyelvi hagyományi következtetéseket igyekezett levonni. 57 Ugyancsak kéziratban maradt két kötetben A szentesi református ekklézsia históriája és négy kötetben A helvét hitvallású békés-bánáti egyházi vidék ... monográfiája. 59.
