Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis Bálintönéletrajza

KIS BÁLINT ÖNÉLETRAJZA II. kötet, II. rész, II. szakasz: A SZENTESI LELKIPÁSZTOROKRÓL. B) PONT. Szálai Pállal, mint szeretett jó kollégájával 3 esztendeig és 5 hónapig (1802. nov. 10-ig) szolgált együtt ezen időszakbeli második prédikátor KIS BÁLINT, aki ezeket írom. Születtem én Vésztőn, Békés vármegyében. Az atyám neve Kis István, az anyám Nagy Katalin. Megkeresztelődtem Barta József prédikátor által 1772. december 9-én. Áldott emlékezetű jó anyámnak tanácsa és igyekezete után adtam magamat tanulásra, amit kezdtem a „hazámban", folytattam Derecskén, végeztem Debrecenben. Hazámban hűséges tanítóm volt Szathmári György 3 esztendeig, aki szováti nótáriussá lévén, barátja az odavaló prédikátor Budai Ferencnek, segítő társa volt a polgári lexikon megírásában. Derecskén pedig jólelkű tanítóm volt és gyámolóm Polgári Pál, ki ócsai pappá lett és ott is halt meg. Debrecenben praesesem volt Budai Ézsiás, a mostani superintendens. Professzoraim: Sinai Miklós, Milesz József, Ormós András, Szilágyi Gábor és Kocsi Sebestyén István. Tógatus deák lettem 1790-ben, április 24-én. 1795-ben a vésztői oskola-rektorságra „hazám" elöljárói által a professzorátustól különösen kikérve a kollégiumból kihozattam, ahol örömmel és szives igyekezettel tanultam és tanítottam. Itt mentem annyira a német nyelvben, melyet Debrecenben elkezdettem tanulni, helybéli prédikátor: Kolláth Mihály inkább barátomnak mint superioromnak segítsége által, hogy nemcsak a könyveket értettem meg, hanem beszélni is meglehetősen tudtam. Három esztendei rektorságom eltelvén, 1798-ban mentem fel a főtisztelendő superintendentia ajánlására a Consiliumtól nyert királyi passussal [útlevéllel] a jenai egyetemre; itt töltöttem életemnek egy legkellemetesebb esztendejét. Egy háznál laktam és tanultam Tatai András barátommal, s szorgalmasan eljártam a Griechenbach, Paulus, Niedhammar, Ilgen, Fichte, Hüfeland és Loder professzorok leckéire. — Visszajöttem a hazámba 1799-ben pünkösdre, miután menőben Bécset, Prágát, Drezdát, Lipcsét, jövőben pedig Coburgot, Erlangát, Norinbergát, Regensburgot, Passaut, Linzet a bennük levő nevezetes dolgokkal együtt megszemléltem. — Ebben az esztendőben május 19-én szentelődött fel a hódmezővásárhelyi újtemplom, melynek fundamentuma 1792-ben ugyancsak május 19-én tétetett le. Oda én is elmentem akadémiai útitársammal: Alvinczi Mihállyal. Itt láttam először tiszteletes Szálai Pált, aki a templomszentelési alkalommal prédikált, textusa lévén a 100. zsoltár. Haza menvén oly szerencsés voltam, hogy 10 nap alatt 3 helyre hívtak prédikátornak. Elő-