Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

volna a perzselt, de szárnyasodni kezdett sáskák sokaságát; az egész mezőség szerteszét tele volt özön sáskasereggel. Július 7-én pl. mindenféleképen hajtogatták volna őket a termőföldekről nagyon sokan, mindazáltal július 14-ig mind az ormokon, mind a Fekete Halom táján szomorú szívvel nézhette akárki. 25-én és 26-án az egész várost kiparancsolták sáskát kergetni, de akkor már szárnyuk lévén, elszöktek keletre, észre sem vették őket az emberek. I. KÖTET. 1751. esztendő, 2. sz. feljegyzés: Nem kevés bajt okozott az árvíz. Olyan csodálatos vízáradás volt, hogy a kemény fagyos télnek hidege ennek semmit nem ártott, hanem amerre útját vette, mindenfelé szabadon folyt nagy sebességgel. Január 12-én olyan sebesen áradt a Fertőről, hogy ha azon a napon valaki a Szél-Halom útján elindult, mindenütt szárazon elmehetett; mire pedig estére visszatért volna, lehetetlen volt azon az úton mennie, hanem kénytelen volt a Derekegyház útra kikerülni; de arra is még aznap a Fertő összeszakadt a Kórógy árjával, majd kerékagyig ért a víz. 3. sz. feljegyzés. Keserves tél volt ez, nemcsak hogy az árvíz elöntötte, elborította sok gazda szénáját, hanem hogy sokaknak „szállását", istállóját, aklát, s mindezek körül levő széna- és szalma- takarmányukat felvette; úgy kellett éjjel-nappal nagy sietséggel hordani, mint régen a rabló tatár elől atyáinknak, mindazáltal némelyek minden takarmányukat elvesztették. Mentették volna a jégen, hirtelen rakott szálfa-tutajokon, de sokan hiába hordták biztonságosabbnak látszó helyre, a víz oda is utána ment. A keletkezett károkat senki össze nem számolhatja. Kemény volt a tél is ez évben. Február 18-án és utána zápor, hó esett szünet nélkül. Másnap havas fergeteg tombolt, több napig tartott, majd hófúvások voltak, embernél magasabbak. A jószágállományban nagy károk keletkeztek. 24-én szűnt meg az ítéletidő, megkönyörülvén rajtunk a felséges Isten. Ebben a rettenetes időben a nyulak annyira megszelídültek, hogy valami száraz hátságra kijutva, fényes nappal sem menekültek az emberek elől. Még a kutyák sem űzték őket úgy, mint máskor. Soha, amióta Szentes Szentes, nyulaknak olyan bősége nem volt, mint ekkor. Végül már nem a húsukért, hanem a bőrükért fogták el őket az emberek. Nemcsak a jószágok pusztultak, éhség miatt, hideg miatt, még farkasok pusztítása is előfordult. Láttak egy falkában 32 farkast együtt kóborolni. Állítólag a főbíró istállójában a szálláson egy farkast a béres füleinél fogva húzott ki a jászolból, vagy a marhák közül, elevenen, Húshagyó kedd előtti vasárnapon. A tűzrevaló annyira elfogyott, hogy nemcsak kerítéseket, nádfalakat, akol-