Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Tudományos munkálkodásban

volítva, és amellyel felényi erővel lehet szántani, mint szokásban volt morcsos faekékkel... Később ismét készítettem szegényebb sorsú emberek számára, hasonló jó tulajdonságú faekét, amelynek szántóvasa, csoroszlyája, famunkája mindössze 3 Forint 30 kr ezüstbe került." Jól tudta, hogy ezzel a mezőgazdaság fejlődésének nyit utat a korszerűsítés felé. „Drága jutalomnak" vélte és remélte, hogy ezzel majd élesebb látású s több tapasztalatú" hazafiainak „ennél hasznosabb és tökéletesebb eszközöknek kigondolására és elkészítésére alkalmatosságot szolgáltat." A gazdasági fejlődés elősegítésére figyelő lelkesedéssel rajzolta a tolókasza és a cséplőgép tervét. „Rajzoltam egy olyan tolókaszát, mellyel olyan sebesen lehetne rendet vágni, mint amilyen sebesen megyén az ember. Rajzoltam egy olyan masinát is, mellyel a kévés gabonát egy munkával ki lehetne dörzsölni, meg lehetne szórni és rostálni, de még rajzban vannak. Idővel meg fogom próbálni — ha jobb módom lesz — a megkészítését."

50 Érdeklődése kiterjedt a malmok korszerűsítésére. 1826-ban foglalkozott „szokásban levő víz- és szárazmalmok hibáival. Felfedeztem az eddigi szokásban volt malmoknak fogyatkozásait, előadtam, miképpen lehet azokat megjobbítani. Javasoltam a vas-malmok készítését s az arról való írásomat, rajzaimat beadtam német nyelven Alsó-Ausztriai Landes Regierungnak Bécsbe. Ui. 200 arany jutalmat ígért annak, aki erről a leghelyesebb előadást készíti, s előadását rajz és modell által megvilágosítja." Népművelő és a társadalom javait védő buzgalmának kiemelkedő eredménye volt a Tudományos Gyűjteményekben megjelent „Cserépzsindelyeknek hasznos voltokról, a gyulladások ellen és azoknak könnyűmódú készítésekről és közönséges tételekről::

51 című műve. Országszerte imertté és gyakorlattá vált a tőle tanult cserépkészítés. Kötelességnek érezte, hogy a cserépkészítést népszerűsítse és iskolás gyerekekkel is megtaníttassa. Az volt a reménye, hogy „tíz esztendő alatt egész helységek cseréppel fedettethetnének be, s a tűz által való elpusztulástól megoltalmaztathatnának a közterheket hordozó földművelők, amit óhajt minden hazafi."

52 A földművelőket, cíviseket biztatta a kereskedelemben való részvételre. Önéletrajzában említi, hogy hajókészítésre próbálta rávenni őket, amellyel a közel fekvő tiszai útvonalon áruikat könnyebben és drágábban értékesíthetnék. Nem kellene azokat jövő-menő kereskedőknek elkótyavetyélni.