Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

kell... A téglaépület állandóbb, a cseréptető bátorságosabb és ha jó a cserép, állandóbb minden nád- és zsindely tetőnél. De minthogy még akkor egyetlen emeletes épület sem volt Szentesen, sokan zúgtak az ellen a lakosok közül. Tehát a városházán az előkelőbb, értelmesebb lakosok közül számosan összehívódtak, azoknak a presbitérium határozata az előbb általam előadott okokkal élőjük terjesztődött, — helyben hagyták ezt azonnal Török János, Keresztes János, Takács Balog Mihály, Csuts János, Mets Balog János, ör. Nagy Mihály, ör. Kovács István, ns. Borsos István, ör. Füsti Molnár János, és ör. Kanfi Horváth György, — és ez után nem szólott ez ellen senki. 1803-ban, március 22-én kimérődött ezen újonnan építendő iskolának a fundamentuma Jauernik Ferenc kőműves által Halász József tiszttartónak, Sági István ispánnak, Kis Bálint prédikátornak, Mikec Mihály gondnoknak és Balog István bírónak jelenlétében és azonnal hozzá is fogtak a fundamentom ásásához, ami lassan mehetett elő, mivel sok helyen mély vermek lévén, a fundamentumot másfél ölnyire is le kellett ásni. Egy vermet félig kölessel találtak, senki nem emlékezett rá, mikor töltötték bele; a köles össze volt állva, de nem volt elrothadva. Március 28-án délelőtt 11 órakor tevődött le a fundamentum első köve Kis Bálint lelkipásztor által, ilyen körülmények között: Ezen napot megelőzött vasárnap kihirdettetett, hogy akik a bevett szokás szerint emlékezet okából akarnak követ tenni a fundamentumba, a jelzett órára jelenjenek meg, mely elérkezvén, a munkához fogás ágyúlövések által adatott hírül. Amikor én a fundamentumból kihányt csomó földre állván, körül vétetve az elöljáróktól, az iskolás gyermekektől és sok néptől az Isten nevének segítségül hívása után ezeket mondtam: „Jelen van az idő, kedves atyámfiai, melyben jó Istenünk segedelmével egy olyan épületnek fundamentumát tesszük le, mely az Isten dicsőségére, gyermekeink s késő unokáink boldogításának előmozdítására fog szenteltetni. Egy formájára nézve, legalább is a mi elképzelésünk szerint, ékes, — a benne lakóra nézve egészséges, egy állandó iskola fog ezen előttünk levő helyen felállítatni, ha az Űr akarándja és élünk. 54. esztendeje már annak, hogy ezen iskolai épületek közül a régebbiek, ama boldog emlékezetű Becsei Mihálynak gondoskodása és a ti már nagy részint porrá lett atyáitoknak segítsége által készíttettek vala. Ha vagy földindulás, vagy ellenség, vagy valami erőszak le nem rontja azt, amit ezeknek helyébe akarunk építeni, sokkal több esztendőkig fog ez fennmaradni s annálfogva tovább fog hasznára lenni maradékainknak. Nem gondolok közületek senkit, aki az efféle épületek hasznos és szükséges voltát el nem ismerné. Nemcsak azért élünk, hogy együnk, munkálkodjunk és egynéhány esztendő múlva mint a barmok, elmenjünk, — hanem kötelesek vagyunk mi arra is, hogy halhatatlan lelkünknek okosabbá és jobbá való tételéről gondoskodjunk. Ennek nevezetes eszközei az iskolák. Hiába hagytok szülők gyermekeiteknek világi jókat, ha azok értetlen és rossz szívű emberek lesznek, mert mit használ valakinek ha a világot megnyeri is,