Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

Hetedik rész ///. szakasz: A fiúk és leányok iskoláiról A) Azon az udvaron melyen most a fiú gyermekek iskolája áll, a múlt század elejétől fogva 1747-ig volt a városháza. Akkor elvevődvén erőszakkal régi atyáinktól vallásunkkal együtt ránk maradt és a reformációtól fogva békességesen bírt templomunk, lelkészlakásunk, iskolánk, — az elöljáróságé a mélt. Uraság jóváhagyásával átadta ezen udvart a fiúgyermekek iskolájának. A régi iskolából tehát, mely volt Kurca-parton, ott, ahol most az uraság magtára déli végénél Nepomuki János szobra és az uraság fenyői állanak, és ahol a múlt század kezdetétől fogva 1747-ig 29 iskolarektor tanított, az akkori rektor Mák János tanítványaival együtt átköltözött 1748 novemberében. Azok az épületek, melyek 1750-től fogva 1803-ig tartottak és amelyeknek fekvése (ezen a lapon) le van rajzolva, már nagyrészt elavultak és elrongyolódottak voltak, az iskolába járó gyermekek számához képest kicsik és egészségtelenek is voltak. Gondolkodott tehát az elöljáróság, hogy ezek helyett egy új iskolát kellene építeni, még tiszt. Sebők Sámuel predikátorsága idején, mindazáltal ezek munkába vevése elmaradt. Hanem az említett tiszteletes Atyának halála után mindjárt rábíródott Dobosy Ferenc mérnök, hogy készítsen az új iskola építésére tervrajzot, amit ő megcsinált 1799-ben. E rajz szerint minden iskolaépület a földszinten vályogból lett volna és nád tetőre, az ehhez való készülés mindazáltal a felsőpárti leányiskola építése miatt elhalasztódott 1801. esztendőre. Ekkor tehát sok vályog, nád vevődik, a tetőhöz szükséges fák is Szolnokról meghozódnak, de a vályogfal és nádtető sokonknak nem tetszett; a téglafalat s cseréptetőt sürgettük. De ez a rossz iskolaépülethez szokottaknak urasnak és drágának tűnt. Elhívatjuk tehát Vásárhelyről Jáuernik Ferenc kőműves mestert és ő amint előre rábírtuk, 1803-ban február 22-én tartott ekklésiai gyűlésünk elé háromféle tervet terjesztett. Az egyik a boldogult Dobosy Ferenc rajza szerint földszint, téglából cserépre építendő lett volna; a másik úgy volt intézve, hogy az épület középszakasza téglából egy emeletre legyen, melynek mindegyik végéhez toldódjon egy-egy osztálynak való terem, konyhástól, vályogból, cseréptetőre, oly móddal, hogy a felső részben lakjanak a tanítók, alól pedig legyen 5 osztály. A harmadik terv az volt, hogy egészen legyen emeletes, téglából és cserépre. Hosszas tanácskozás után a presbitérium ez utóbbit választotta, mivel az emeletes épületnek csak felényi telek kell, mint a földszintesnek, alap meg a felső résznek nem