Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Második kötet

fojtván a kisdedet. Ha a templomban sírt a kisded, a bába mocskos ujját a szájába tolta, hogy kínjában rágja azt mint a szökött katona a golyóbist, mikor vesszőzik. Haza vitetvén az elfázott gyermek alszik félnapig is és sokszor csak a nagy fázás után következett nagy forróságból származott nyavaja által serkentetik fel, — amikor belé áll a nyavalyatörés, s el sem hagyja, amíg elrongált testéből ártatlan lelke ki nem szakad. Nézzük meg csak a holtak lajstromát, mindjárt szemünkbe fog tűnni, mily sokan halnak meg a csecsemők közül minden esztendbőben a nyavalyatörésben, kik nagyrészt a helytelen velük való bánásnak áldozatai. A kisdedet az anyja rendesen esztendeig szoptatja, hanem közbe-közbe kapatják az ételre; elsőben is annak az ételnek a levéből adván neki, melyet a keresztanyák küldenek. Azután pedig tejjel pépet főznek nekik lisztből, vagy pedig tejes kenyeret adnak enni. Ez okozza azután a sok gilisztás gyermeket, kik elsáppadván, elfonnyadván, 2—3 esztendős korukban elhalnak. Míg a gyermek járni nem tud, leginkább dunnába takarva hordozza az anyja, vagy kis leány dajkácska által hordoztatja, ugyanazon dunnával betakarván kötözik le a bölcsőbe; ezt a gyermek, csaknem minden nap megvizelvén, kivált amelyiknek gondtalan anyja vagy dajkája van, — lehet gondolni, micsoda dögletes levegő veszi körül a kisdedet élete első esztendejében és mennyire húz a hottentották szokásához, kik az ő kisdedeiket először zsírral bekenik azután pedig marha-ganéjjal. Emiatt lesz sok kisded, kivált amelyiknek a vére is már hajlandó rá, — ótvarossá, koszossá, sápadttá, csenevésszé. Sok fiatal anyának tanácsoltam, hogy vegyen két vagy három rőf fejér flanelt, ebbe takargassa dunna helyett kisdedét; ha tisztátalanná lesz, mossa ki. — De hiába: szegénységet mutatott volna ez, — a tarka dunna szebb ennél. A szokás nagy úr, nem könnyű kivetni! Már félesztendős korában tud a gyermek ülni és szeretne mászkálni, de neki nem engedődik meg, mert karton ruhácskáját, cipőjét és strimflicskéjét elkeverné, hanem karon kell hurcolni szomszédról szomszédra; amire azután úgy rászokik a gyermek, hogy esztendős korában is nehezen kap a járásra, ha tud is járni, ölbe vágyik a „vánda" gyermek. Szerencsések az olyan kisdedek, akiknek anyja olyan szegény, hogy ha csak el nem megy maga is dolgozni, a gyermek-fogás miatt felaszna az álla; az ilyenek sokkal szabadabban nőnek fel. Már félesztendőre ülnek, másznak, szabad levegőben élnek, s az ilyenekből nőnek azután egészséges, busa, minden munkára s a katonaságra is alkalmas emberek, amint azt sok kenyéren, kukoricán, sült tökön nőtt kertész-gyermekeken látni is lehet. öltözete a gyermekeknek 3—4 esztendős korukig egy hosszú ing, azután ing, gatya. A gatyás gyermeknek már vesznek szülei kalapot, vagy sapkát, későbben egy lajbicskát, — legutolsó és legritkább a csizma. Láttam több ízben olyan gyermekeket, kik egy sapkában s egy ingbe, két öklüket a hónuk alatt tartván, egész halotti prédikáció alatt mezítláb állottak a jégen. Némelyik apja lajbiját magára véve kiült téli időben is a ház végihez s ott nézte a világot.