Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Első kötet

I. Mert a mi atyáinknak kegyes rendelése az ekklésiában: 1. az erőtelen öregségre jutott gyámoltalan szegényekről gondot viselni, szükségben őket táplálni és ruházatukra, kihirdettetvén bizonyos időben a templomban, szívesen adakozni, — mi is ezen keresztyéni tisztünket ilyen nyomorúságos időben el nem mulasztottuk, sőt minden szívességgel öregbülni naponként igyekezünk. Mihelyt az ekklésia szegényei közül valaki meghal, azontúl helyébe mást rendelnek elöljáróink, hogy mindenkor teljes számmal legyenek, kik szám szerint vannak hatan vagy heten. Ezenkívül pedig városunkban lakó és megnyomorodott valamely atyánkfia szűkölködik, magát tiszteletes tanítóknak bejelentvén, mindnyájunknak hír 2. adatik, hogy az ilyent ruhabéli és eledelbéli jótéteményünkkel segéljük és vigasztaljuk meg. Nem sajnáljuk soha, amit a szegényekkel cselekszünk; mindazáltal az országot feljáró és néha csalárd, istentelen, részeges koldusok is találtatnak, kik nemcsak 3. házanként feljárnak bennünket, de köztünk ki is hirdettetni szokták magukat, úgyhogy igen ritka vasárnap az, mely szűkölködők hirdetése nélkül elmúlik; néha van hat, hét, nyolc is; de hogy egyet is a méltók közül alamizsna nélkül el ne bocsássunk, még a méltatlanoknak adni is nem sajnálunk; azután halljuk meg, mínémük némelyek. 4. A templom ajtaja előtt levő bejáróban az alamizsna asztalra rakattatni szokott alamizsnabéli jók: kenyér, sajt, kalács és adományok sátoros ünnepek alkalmával legbővebben ugyan, de egész esztendő folyamán is állandóan feltétetnek, — az egyházfiak szétosztják. 5. A lakodalmi, halotti, keresztelési alkalmakon ezen ekklésia szegényeiről nevezetesen gondot viselni szoktak, őket étellel, itallal bőven megelégítvén. Némely kegyes 6. emberek testamentom [végrendelet] tételükben róluk megemlékeznek és a számukra adott pénz a prédikátor keze által közöttük elosztatik. Ez még példában ugyan közöttünk nincsen, mint némely ekklésiákbeli irgalmas keresztyénekről halljuk, hogy bizonyos napokra az ekklésia szegényeit házaikhoz híván, asztalt terítvén nekik, megelégítik és így elbocsátják. Nem tudom bizonyosan, de 7. lehetnek, kik gőböljeiket [szarvasmarhájukat] eladván, vagy másféle nevezetes jószágukat, azok árából bizonyos részt elszakasztani és a szeszegényeknek kiosztani 8. szokták. Hasonlóképpen az újbúzából kenyeret sütvén, a juhoknak első fajzásából nyomott sajtokat az ekklésia szegényeinek osztogatják. Vagyon oly jó keresztyén ember is, akinek ha marhája vagy eltévelyedik, vagy megbetegszik, fogadást tesz, hogy ha elő kerül vagy meggyógyul, ád 1 forintot a szegényeknek s a fogadását be is teljesíti; egynehányszor már be is teljesítette. Amelyek pedig egyenesen Isten dicsőségének előmozdítására adatnak, külön-külön féle gyakorlásban vannak nálunk, ugyanis szomorú és keserves időben, mely igen szűkös idő is, mivelhogy semminek teljességgel ára nincsen, sem marha, sem gabona nem kell senkinek, sok kiadást tévén ekklésiánk, annyira megszűkült, hogy semmire kezét nem vetheti;