Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Első kötet

II. rendelték azért becsületes elöljáróink, hogy a templomban ekklésiánknak ilyen szüksége kihirdettetvén, gazdák, szolgák és minden rendű rangú hívek részt szakítsanak javaikból Isten dicsőségére, mely adakozás gyakoroltatott tovább esztendőnél, — rendeltetvén mellé az is, hogy ki mit ad, vasárnaponként név szerint a templomban kihirdettessék; mely alamizsnából ugyanaz ekklésia számára vétetett egy szőlő 100 Rh Frt, a többi más szükségre tartatik, vagy már el is költodött. Kegyes rendtartás volt és hasznos a testamentom tevőknek is az ekklésia számára részt szakasztani; de megirigyeltetvén, parancsoltatott a méltóságos uraság törvényszékén, hogy minden testamentom-tételben a tiszttartó jelen legyen, különben a testamentom érvényes nem lesz. Ebből az következett, hogy az ekklésia számára rendelt hagyatékot az uraság számára elvették. Az úrvacsora kiszolgáltatásának minden alkalmával kihirdetni szokott közönséges alamizsnát nem is említem, sem melyet Agentia számára hasonló időben ad, [Agencia: protestáns egyházak Bécsben működő ügyvitele] csak egyedül a református ekklésiák szükségleteire való adakozás hirdettetik meg ismételten. III. A mi atyáink kegyes alamizsnálkodása többek között: a kollégiumok számára esztendőnként szokásos adakozás; most is, midőn kánikulában azoknak követei köztünk megfordulnak, teljes vigasztalásasl bocsáttatnak innen elekklésiánk tehetségéhez képest. így amikor az idő mostoha volta, vagy az esztendő terméketlensége miatt a tanuló ifjúság kenyérből szükséget lát, mi nem sajnáljuk, sőt örömmel adjuk, ahogy 1746. esztendőben a debreceni kollégium számára harminc zsák búzát adni rendeltek elöljáróink. IV. Hazánkban a mi szent hitünkön levő ekklésiáknak követei is, ha megkeresnek, — közönséges publikációval tiszteletes tanítónk számukra alamizsnát szed és ad; közülök némelyek várost feljárják azután, melyet mivel számadó lajstromban fel nem jegyeztetnek, — ha csak lelkiismeretüket nem féltik, — amit jó szívvel Isten dicsőségére tőlünk elkérnek, maguk számára fordíthatják, harmadrészt amabból is ki veszik. V. Ilyen szent alamizsna, melyet ismét a kollégium széniorai, minden esztendőben kétszer akadémiákra való kimenetelök kihirdettetvén, a templomban, megkaphatnak; ez hol tíz forintra, hol többre rúg, az időhöz képest. VI. Hasonlít ehhez a kollégiumból sátoros ünnepekre hozzánk jönni szokott legátusnak járandó alamizsna, mind a pénztárból, mind a tehetősebb lakosoknak kezéből, 20 Rh forintig; ez is hol több, hol kevesebb; rendszerint az ekklésia is ad mindenkor 1 aranyat. VII. Mindezeken kívül van három publikációnak rendtartása közöttünk. Első az iskolában tanulók számára adakozunk szívesen, esztendőnként rendszerint hatszor. Nemkülönben idejét kitöltő iskola-mesterünknek, ha akadémiákra menő szándéka van, egy vasárnapi alamizsnát rendelt az ekklésia, azonkívül amit jó