Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Első kötet

gyülekezetre, és többször nem, csak ha 1 Rh Frt fizetnek; így minden harangok háromszor megvonatnak, ti. első jeladás, második a népnek oda gyűlése, harma­dik a temetőbe kikísérés végett. A torozás még szokásban vagyon, de úgy látjuk, nem rendkívül való vesztegetéssel, mint sokaknál. A halotti tanítások többnyire a háznál vannak, esős időben a templomban. Akik két tanítást kívánnak, több­nyire adják a háznál, másikat a templomban. Az egyes tanításért 1 Frt, két taní­tásért 2—2 Frt rendszerint, némelyek a testamentumban hagynak a tanítók szá­mára egy-egy aranyat. A búcsúztatás is szokása némelyeknek, az iskolamester írván és a kántor elénekelvén osztoznak ketten egy aranyon. Az énekszóval való halottra a kisebb harangok adnak jelt, annak különbségére, hogy tanítás nem lészen felette; régebben az iskolai ifjaknak semmi fizetésük nem volt temetésért, hanem a rendszerint való egy máriásnak a fele az iskolamester­nek, fele pedig a kántornak adatott; most rendeltetett a deákoknak is egy peták, vagy ha ki többet ad. Az ekklésia szegényeit az ekklésia temetteti; csuda ha igaz, hogy a kántorok az éneklések bérét a gondviselőn (Gondnokon) meg szokták venni; többnyire itt csak énekszóval temettetnek a szegények. Toldalék: A halálra szentenciáztatott raboknak imádkoztatásáról. Még ezelőtt itt szabad­ságban volt és senki nem ellenezte, valamint nemes Csongrád vármegyében másutt is, úgymint Vásárhelyen e kegyes praxis tartatik a mai napiglan, nemcsak a méltó­ságos uraság, hanem a nemes vármegye rabjai iránt is. A mi tanítónk mindazáltal hatalommal tilalmaztattak, sőt teljességgel el is tiltattak maga tekintetes Prefektus úr által 1748, május 13.-án, mígnem mélt. Földes Urunk őnagysága 1752-ben 8­szori instanciánkra valamit engedett és végzésbe ment, hogy a rabot a városon kívül kísérni és halála órájáig imádkoztatni szabad lehessen. A templomban is szoktak esedezni érettük mind a harmadnapok alatt. A szövegmásoló megjegyzése: A keresztelés, házasságkötés, temetés leírásában „tanító", vagy „tanítók" alatt Kis Bálint az ekklésia lelkipásztorát vagy lelkipásztorait értette! AZ ALAMIZSNA-SZOLGÁLTATÁSRÓL Nem dicsekvésből emlegetjük; Isten, ki előtt nyilvánvalóak gondolataink, jól tudja; hanem hogy következő maradékainknak a mi atyáink példáját, melyet mi is a mái napig követni igyekeztünk, eleikbe adnánk és ezzel az irgalmasság gyakor­lására tanítanánk és indítanánk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom