Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Első kötet

egész gyülekezet felállásával tisztességet tenni és mikor szintén maguk a tiszteletes tanítók egymástól felveszik az Úrnak szent vacsoráját. Mindez idő alatt szakaszonkint kántor úr és az iskolás gyermekek alternatím szoktak énekelni, és így berekesztvén hálaadással és énekléssel, a templom ajtajában levő alamizsnák a szegényeknek elosztatnak az egyházfiak által. A sakramentomi kenyérrel együtt sült kenyerek közül egy a városházához, t. tanítókhoz, mester és kántor úrhoz, egy-egy kancsó maradék borral ugyan az egyházfiak által vitetteknek. A templomseprőnek az alamizsnából három garas adattatik mindenkor, és ez annak bére és nem több. Az úrvacsorájától megmaradott kevéske kenyérhez és borhoz végezetre többet tévén tiszteletes Gaál István uram az elődei ekklésiai rendtartása szerint szolgatársait (agapéra) invitálván maga asztalánál megelégíteni szokta. Ha az ekklésiában valamely beteg atyafi kíván úrvacsorával élni, ezen alkalmatossággal az ő házának kiszolgáltatik, néha az alkalmatosság úgy adván elő magát, két s három betegeknél is, de ott megjelenni szükségesnek ítéltetik több személynek is, kik az úrvacsorával éljenek, avagy csak a háznép közül. Néhol az ilyen alkalmatosság a templomban megemlíttetni szokott, ti. hogy erőtlen öregek vagy ruhátalanok ahhoz a házhoz gyűlhessenek, hol a beteg kedvéért kiszolgáltattatik az úrvacsora, és hogy több számmal élhessenek, de itt nem szokás. HÁZASSÁG 3. Által megyünk a házassági rendtartásokra, valamelyeket most virágzó ekklésiánk tart és követ, vagy helyesek vagy helytelenek, úgy amint gyakoroltatnak, előszámlálni készek vagyunk, természeti folyásuk és rendjük szerint. Elsőben: tagadhatatlan, hogy minden házassági kötelezéseket legelőször kezdenek az asszonyok; néha ők talán többre nem mennek, hanem a dolognak valóságát bizonyossá teszik és hitelessé egymás között, hogy meg ne másíttassék addig, míg kérő becsületes követek küldettetnek; nem tudom, ha kezet nem vesznek-é csak a szülőktől is, mindazáltal ezt tudom, hogy tagadják. Minden ekelőtte elindulnának a dologban a kérők, tiszt, tanítónak szándékukat bejelentik, ti. kinek s minemű személyeknek és kit akarnak, stb. Mennek hát a kérő emberek, midőn már kijárták az asszonyok, kikkel elmégyen az ifjú is, annyival inkább, mert néha ugyan újonnan is kívánják jobban-jobban megnézni. A parasztok között látom az a szokás: a legény töltet egy kulacs bort, azt elviszik magukkal s azzal beszélgetnek azután a gazda asztala felett. Ha nem tetszik a leányt a legénynek adni, be sem eresztik a házba őtet, terminust sem tesznek, hanem egy általában való mentséggel élnek. Ha pedig megegyeztek arra, hogy a leányt oda adják, midőn bejövén