Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Első kötet

kezet fog a kérőkkel, azon alkalmatossággal a becsületes kérő ember kezébe adja neki az ifjú részéről való jegyajándékot és megáldja. Rendelnek a kézfogásra is alkalmat, melyben mindenik fél az ő magához tartozó atyjafiait vagy barátait illendő számmal, mint gondolja, egybegyűjti, — minden költséget ételre, italra a legény tészen, jóllehet a lányos háznál a gazda amit akar, ad. Minek előtte itt is egymás kezét fognák a két személyek és asztalhoz ülnének, az okos násznagytól önnön maguk személy szerint megkérdeztetnek, ha más mostan élő személyt nem biztattak-é, vagy házassági jelt vagy kezet nem adtak-é, és ők egymást nevezetesen szeretik-é? így, Isten segítségül hívásával esznek, isznak és vigadnak. A leányzó részéről most jegyajándék egy pár keszkenő; azután pedig, midőn a legény ajándékát elhozzák az asszonyok-, egy pár fehér öltöző, tehetségéhez és sorsához illendő gyolts ing és lábra-való adatik. A legény ad, ha adhat, arany csipkés anglia-posztó vagy kamuka előkötőt, avagy csak egész rását selyem csipkével, csizmát, övet, kést, fátylat, vagy főkötőre valót, főkötőt, ezüst tűket és nem tudom mi mindent, melyeket mikor a házhoz küld, terminust tesznek a hazavitel felől, addig pedig vasárnaponként jegyruhájában ékesen felöltözve mégyen a jegyben levő leány a templomba. Az atyjának és anyjának és a testvér atyafiaknak mind a két fél tehetsége szerint való ajándékot ad, és ezeket a hazavitel alkalmával a vőfély felmutatván, gazda képében felmutatja a násznagy. A hazavitel alkalma közelegvén, vasárnapi reggeli órán a gyülekezet előtt kihirdettetnek; de annyival inkább minden akadályok és botránkozások elháríttassanak, más keresztyén ekklésiákban való dicséretes példa szerint, itt is rendeltetett ekklésiai közönséges gyűlésben és azután publikáltatott a templomban is, hogy házassági kérdésben forogni szokott becsületes emberek addig e munkában el ne induljanak, amíg tiszteletes tanítónak a szándékukat a személyek felől hírré nem adják, noha a legény s leány itt lakosok és ismeretesek legyenek is, mert történt némely farsangon a helytelen kötések miatt ekklésiai gyűlésnek és sok bajoskodásnak kellett lenni; az így egyben köttettekről pedig következendő reggel a kérő emberektől a tiszteletes tanító bizonyossá tétetik, hogy becsülettel kézfogásuk meglett. Jegyzet: a) a, magyar ingnek lobogós bő ujja arannyal volt kivarrva. b) A csizma vagy piros kordoványból, vagy karmazsin bőrből volt varrva, hegyes orrú és magas, kerek patkójú, melynek az alja nem volt nagyobb fél dióhéjnál. c) Az őv úgy volt kötve, mint a háló, fehér, zöld, leginkább pedig veres selyemből; a két végén bojt volt és az hátul lelógott, vagy pedig bal oldalról. d) A kés aranyos hüvelyben, cifra csillagos-nyelű volt; a hüvelyen egy nagyocska kapocs volt, annál fogva akasztotta az öve mellé az acéljával együtt az asszony.