Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - Kis BÁLINT: A szentesi reformáta ekklésia históriája. A szentesi reformáta ekklésia állapotja (Szemelvények) - Első kötet

ÚRVACSORA 2. Az úrvacsora körül gyakoroltatni szokott rendtartásainkat ami illeti: A három sátoros ünnepnek első napjaiknak reggeli óráin, ismét az új kenyér és újbor alkalmatosságain esztendőnként (nincs itt a böjt-első-vasárnapi, mint más tiszt, traktusokban szokott lenni) kiszolgáltatván egyszer-egyszer, egy héttel elébb hír adatik a szent gyülekezetnek, mely híradással együtt mindenkor [és máskor nem] szokott az Agentia és a szent alamizsna hirdettetik, a visitatio alkalmatosságával a tiszteletes Esperes úr kezébe adattatik. Arra való készületükben maguk tisztüket tudják, az ekklésia gondviselője és az egyháznak négy véka tiszta búzát megőröltetnek, sütő becsületes gazdaasszonyt keresnek, az asztalhoz való edényeket és eszközöket mindenkor megmosatják, a szent napra felviradván jó reggel az asztalt elkészítik, minek utánna a tiszt, tanító maga az elosztandó kenyeret szokott és illendő mód szerént szeletekre szeldelvén, kezükbe adta; ők pedig a város pincéjéből itt való rendtartás szerint az ekklésia számára 25 vagy több itce bort vévén, ebből a sákramentomi kannákat megtöltötték. A prédikáció elvégeztetvén, megemlíttetik a szent alkalmatosság és mindenkor elmúlhatatlanul magunk szent eklezsiája (és senki más nem) kihirdettetik, azután a tanítóktól az úrasztala megáldatván, kiszolgáltattatik a szent sakramentom ilyen renddel: a nyugodt tanítónak tiszte elvégezvén az ágendát, és osztani a kenyeret, aki pedig prédikált, — osztani a pohárt, — kinek kezénél levő kisebb kannákba az egyháznak töltik a bort az öregebb kannákból. Elsőbb sorban jönnek nemzt. kegyes bíráink, és tanácsunk és akik az ezeket illető székek után ülnek; másodszor azon székeknek balkéz felől mellettük levő székek sorja a kar grádicsáig; harmad járatban a t. tanítók ülése mellett jobb kéz felől való sor mindvégig; negyedik szakaszban a napkeleti karban járó énekes ifjak; ötödikben a napnyugati karban ülni szokott béresek; hatodszor jő az oskolai sereg, kiket berekesztenek az egyháznak egy sorban, így a férfiak után az asszonyi nem jővén legelsőben is az iskolákban tanuló kislánykák (akik ugyan leghátul a napnyugati kar alatt ülnek) bocsáttatnak a szent asztalhoz; és ezeket követik az északi kis ajtó felől levő sorszékekbe ülni szokott asszonyok, ismét azután a nagy ajtó előtt való kar grádicsa sorjában ülők, végezetre a porticusomba járó öregek és koldusok; mindezeket bérekesztik maguk a tanítók. Nem tudom, itt illik-e említenem a mi keresztyén asszonyainknak szokásokat, kiknek midőn férjeik a szent asztal előtt vannak, kinek-kinek a felesége a maga székében feláll mindaddig, míg férje az urasztalától elmegyen; mely szokásnak kezdetét vagy eredetét különben nem tudjuk, hanem a régi buzgóságnak maradványa; melyet ha kegyességgel cselekszenek és szívből, — méltók a dicséretre. Nemkülönben mind a N. és B. Tanácsnak a szent asztalnál létekor, szokott az