Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - IV. KÖTET
TÜRELMI RENDELET 1781. esztendőben kiadott Tolerantiale Edictuma által, melynek főbb foglalatai ezek voltak: 1. Ahol 100 família volt építhetett templomot, de torony, harang, és utcára való ajtó nélkül. Papot, mestert tarthatott. A filialis helyek a közel lévő anyaekklésiákban alhatnak. 2. Az érdemesek minden hivatalra, tisztségre felvétetődjenek, vallásbeli tekintet nélkül. 3. A szentekre esküdni, processióra járni nem kell. 4. Ha a férfi katholikus, az anya protestáns, minden gyermek katholikus, megfordítva a fiú az apja, a leány az anyja vallását kövesse. 5. A katholikus pap, csak úgy menjen az evangelicus rabhoz, vagy beteghez, ha hívják. 6. Az elromlott tornyot, templomot szabad megépíteni, és a földesurak oratóriumaikban minden protestáns járhat. Ezen edictum által tehát sokkal több szabadság engedődött az evangelicusoknak, mint a Carolina Resolutio által. Nincsenek is ebben olyan mesterséges fogások, melyeknél fogva vexaltathatnának és pusztíttathatnának az evangélicusok, de csak ugyanaz sem közönséges, hanem csak magánosnak tartja az evangélicusok istentiszteletét, és csak toleraltnak nem törvényes szabadsággal bíró vallásnak tartatik. Ezek ellen noha mind némely vármegyék, mind a püspökök sokféle repraesentatiókat tettek, de József megérte ezzel a felelettel: Meine Befehlen sind nicht zum cristisiren sondern zum voll bringen. Volo, ut in negotio Religionis omnes vexae tandem cessent. 136 Nemcsak a protestánsokat helyheztette pedig ő törvényes szabadságokba viszsza, hanem a haza terhére heverő sok klastrombeli gazdag jövedelmű barátokat is eltörlötte, meggondolván, hogy az ő idejében 30 000-re ment a katholikus egyháziak száma, kik közül 10 000-re alig volt szüksége a hazának, a többi annak terhére élt. Nehezen szenvedték ezt a heverésekre jól élő barátok, ahonnan egy franciscanus ilyen verssel jelentette ki indulatját:
