Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Lelkészi szolgálatban
helyi meghívottak jelenlétében, délelőtt 8 órától fogva 12-ig a régi consistorialis házban..." „Elsőben felolvastam az előre kihagyott textusról, Apostolok Cselekedetei 20:28-ról készült prédikációmat („Viseljetek azért gondot magatokra és a nyájra..."). Ezután kezdődött a cenzúra, mely helyben hagyódván kibocsátódtam s felesketődtem". Még abban az évben — Vecsei Sámuel püspök betegsége miatt — lelkésszé szentelését Benedek Mihály — Vecsei halála utáni püspök — végezte s tőle kapta meg a lelkészi diplomát. Házassága és vallomása önmagáról Szentesi lelkészsége második évében, 1800 Szentgyörgy napján feleségül vette Kecskeméti VERESEGYHÁZI PÁL és SZOBOSZLAI JULIANNA hajadon leányát, ÉVÁT, aki „egy munkás, okos magaviseletű, én előttem szép, csinos személy volt" — írja róla. Házasságukból hat gyermek született. Közülük egy lány és két fiú meghalt. Három fiút neveltek fel. Bálintot, aki Bécsben képzőművészeti akadémiát végzett és Pesten lakott, édesapját egy olajfestményen és egy részmetszeten megörökítette. Másik fia Ferenc, tímár mesterséget választott, melyet Budán sajátított el. Ez a fia szentesi lakos lett, és öt gyermeke közül 1 fia a debreceni kollégiumban tanult. Harmadik fia, Pál, lelkész lett. Fia által készített arcképe és önvallomása nyomán felidézhetjük arcát, külső formáját, magatartását, mentalitását. Önmagáról írja: „Lehetnek, akik idővel kívánnák tudni, milyen volt a külső formám, ezeknek kedvére írom le: Magasságom 5 láb, 2 hüvelyk 22 , állásom még eddig egyenes; ifjúságomban sovány, könnyű testű voltam, most vaskosabb, testesebb; járásom mérsékelt sebességű; jó hangú, erős mellel áldott meg a természet; terhemre a beszéd nem igen van; ritkás puha fekete hajam, ötven esztendős koromtól kezd tarkulni; két szememmel ifjúságomban sem láttam messze, de közelről most is jól látok; orrom egyenes; ábrázatom ovális kerek, színe barnás-piros. Öltözetem olyan volt, mint a közelebb levő kollégáimé, csakhogy az én köpönyegem sötétkék volt, a bundám prémje farkasbőrből volt. Templomba, halotthoz háromszegletes kalapban jártunk 1812-ig, hanem akkor követvén esperes Kis András és jegyző Juhász István példáját, az egész egyházmegyebeli papság magastetejű selyem kalapban kezdtünk járni, ez a szokás most is. A csizmánkat most hegyesre, majd tompára szabták a divatot követő csizmadiák. Nyáron viseltem gombos, hosszú, magyar papi dolmányt, tafota övvel, képemet is abban festette le a fiam. Az ételben mértéktelen és válogatós nem voltam; egyféle étellel is megelégedtem; a heringen és csigán kívül minden szokott ételt, hajói készítették, megettem.
