Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KORMOS LÁSZLÓ: KIS BÁLINT, A REFORMKORI TUDÓS - Lelkészi szolgálatban

A víznek mindenkor jó barátja voltam, bort keveset, azt is leginkább vízzel ele­gyítve ittam; pálinkát, sört, mint amelyeket egészségemnek ártani tapasztaltam, felette ritkán és keveset ittam. A pipázásra közelebb említett kollégám; a kávéra feleségem kapatott rá, de kívánságból egyiket sem gyakoroltam, hanem csak szokásból; egyiknek sem voltam rabja. A természetes egyszerűségnek barátja voltam, tükör nélkül borotválkoztam, hideg vízzel; hajamat magam nyírtam le, borbélyra ezekért nem költöttem. Ha gyomromnak nehézségét, véremnek duzzadását, fejem fájását éreztem, apránként 2—3 icce vizet megiván, leginkább hasznomra volt. Kétszer voltam harmadnapos epés forróhideg lázban, a hánytató, főtt meggynek meghűlt hígult leve legtöbbet használt, a kinin ártott. Egy nyáron, nagy melegben, fedetlen kocsin, pipázva, egész nap utazva igen felhevültem, az orrom vére elindult és harmadnapig több ízben eleredt, nehéz volt megállítani. A gyomorbeli kolika miatt is szenvedtem két télen; a káposzta és sertéshús okozta, a vízivás és a budai veresbor gyógyított ki, meg a rebarbara. Éjszakázni nem szerettem; ritkán talált egész életemben ébren a 12 óra; rendszerint 10 órakor feküdtem le, reggel 5—6 órakor keltem fel. Soha az ágyban nem pipáztam, se nem olvastam, gyertyánál is nem igen dolgoz­tam, leginkább járkálva tanultam és csak akkor ültem le, ha gondolataimat le akartam írni, vagy megfáradtam. A barátságos beszélgetésben gyönyörködtem, de csak úgy, ha az minden nagy gond és ceremónia nélkül folyt, — ha valaki na­gyon szeretett beszélni, utat adtam neki s hallgató lettem. A feszelgést, dicsekvést, hizelkedést, mások kedvének nemtelen vadászását másokban se szerettem, ma­gam se követtem. Inkább adtam százszor, mint egyszer kértem. Ha két-három jó barátommal, mineműek voltak: a paptársam, Dobosy Mihály, a jegyző Boros Sámuel öcsém, professzor Sipos József, kántor Kása Mihály s Lakos Ferenc komáim, — együtt lehettem, több gyönyörűséget s megelégedést találtam benne, mint a legpompásabb s gazdagabb lármás mulatságokban." Javadalma Kis Bálint szentesi jövedelmét 1802-ben kiállított díjleveléből tudjuk. 23 Lelkészi javadalma a korabeliek között kiemelkedő volt. 1802-ben készült díjlevelét az egyházkerület püspöke 1813-ban is megerősítette. Eszerint javadalma: 1. Készpénzfizetés 100 Ft. 2. 50 köböl búza 3. 50 köböl árpa

Next

/
Oldalképek
Tartalom