Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

dicitur."

98 Ozoray Imre pedig, a purpian köntöst, vagy veres skarlát posztóból készült papi dolmányt, mint a katholikus papok luxust mutató öltözetjeiket, nem hagyja helyben. 1762-ben is megtiltotta a superintendentia, hogy a papok veres vagy zöld bársony köpönyeget viseljenek. A fejeken alacsony kerek tetejű kalapot szoktak viselni, melynek kis karimáját elsőben kétoldalról, később három oldalról akasztották fel a tetején lévő gombhoz fekete zsinórral. 1571-ben a Wittembergában tanuló magyar ifjak, regulákat szabván melyeknek megtartására kötelezték magokat, megtiltották, hogy senki közülük arany zsinóros és arany gombos tollas kalapot ne viseljen. Ha odaki sem látták ezt illendőnek, mennyivel inkább idehaza. Viseltek olyan forma sapkát is, mint amilyen most a katholikus papoké, de bélelt volt és körül prémes. Ebbe csak a házaknál jártak, közönséges helyen ebben járni meg volt tiltva a Zoványi canonjai után ragasztott 37. statuum szerént melyben ez parancsolódik: „Ministri verbi Divini ne in foro aut locis publicis capite (vulgo kucsma) tecti versentur.::

99 Jártak fekete posztósüvegben is, de azon csákót vágni még a deákoknak sem volt szabad: „dissectospileos usurpalni"

100 — a felsőmagyarországi 1667. esztendőben hozott articulus szerént. A süveg későbben bevonódott fekete báránybőrrel, vagy nyest-, vagy nyusztbőrrel, s neveződött sinkónak. Ezt viselték a mi vidékünkbeh papok télen szinte 1790. esztendőig, amikor osztán kiment szokásból, hanem 1825-ben ismét kezdették némelyek viselni. Ebben a sinkóban szoktak járni a debreceni deákok is 1700-tól fogva 1751-ig, amikor osztán ehelyett a három szegletre felakasztott kalap jött szokásba. A papok pedig 1810-től fogva mind e napig magos vagy süvegforma tetejű kerek karimájú kalapban járnak, mind télen, mind nyáron. Voltak mindazáltal olyanok, kik alacsony tetejű, széles karimájú, két oldalról felakasztott, a katonai főtiszteknél szokásban lévő kalapban jártak, 1815-től fogva a debreceni papoktól vett mód szerént. A hajókat vallókig leeresztve viselték, de hosszabban illetlennek tartották, csimbókba kötni pedig nem volt szabad. Törökösen megnyírni is mely „Turcica rusuranak"

101 neveztetett, megtiltódott az 1667. esztendőben készült canonok 27. articulusában. Parókát csak a kopaszoknak volt szabad viselni, egyebektől eltiltatott, a Zoványi canonjai után tett 27. statútumban, ilyen szókkal: „Capillitium pruck dictum, nisi pro decoro, ad calvitiem tegendam, prohibetur" ,

102 hanem 1700-tól fogva a külsőországi papoknál, professzoroknál módiba jővén a paróka, a mi ifjú papjaink is levágatván szép hajókat parókásan compareáltak, még pedig némelyek oly nagyokban és sok fodorításuakban, hogy itthon maradt szerelmeseik, mikor visszatértek, alig esmértek reájok. Nem is igen díszes módi volt ez, kivált mikor a paróka megkopott, és arra feltették a nagy veres képű lelkipásztorok a kis háromszegletű súlyomforma kalapocskát. A paróka viselet tartott tractusunkban