Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

TEMETÉS A lelkipásztor kötelessége a halottak nagyobb tisztességgel való eltemetése. A halottak temetése így ment véghez: Mikor valaki megholt, állát felkötötték, szemeit befogták, megmosták, megfűsűlték, a szakállát leborotválták, annak utána felöltöztették, a szegényebb sorsút fehér ingbe gatyába, a tehetősebbet valamely inneplő ruhájába, leginkább fehérbe, némelyeknek violaszín vagy gyöngyszín hosszú papi dolmányt is varrattak, amilyenben semmi ivadékja sem járt, a lábára strimflit, a fejébe pedig, hogy náthát ne kapjon hálósüveget húztak, az asszonyokéba főkötőt, két kezét a mellén összetéve pántlikával összekötötték, valamint a lábafejét is egymás mellé kötötték a halálkötelének emléke jeléül. Hyen módon kinyújtóztatták hanyatt, lábbal az ajtó felé valamely ágyra vagy padra, — itt volt míg a koporsó el nem készült, akkor osztán abba fektették, a koporsó aljába derékalj helyett az asztalosok gyaluforgácsot tévén feje alatt lévő vánkosába pedig csombort, székfüvet, istenfát, vagy más jószagú füvet, felül betakarták egy lepedővel, mely szemfedélnek neveztetett. Ennek a széle a koporsóbul kihagyódott, melyre csipke vagy fodor volt varrva, s bokros pántlikák voltak rá kötve, hogy lássák az élők, milyen szép szemfedele volt. A koporsó kívül bé volt festve fekete vagy hamu színre, s rá volt írva, kinek hívták a megholtat, és hány esztendős volt, a tehetősebbek koporsójok vagy fekete gyolccsal vagy fekete tafotával bé volt húzva, és fényes szegekkel ki volt verve. Mindenkinek volt főtől való fája, némelyikre csak egy-két betűvel volt feljegyezve, ki fekszik ott, amelyiknek nagyobb főtől való fája volt, többet metszettek rá ilyen formán: Kov. S. azaz Kovács Sára, másoknak ismét az egész életek ideje, nevek, feleségek, halálok napja s esztendeje fel volt metszve. Epitanphiumot is szegeztek némely főtől való fára, néhol ezt márványkőből faragták ki. Békés vármegyében ezek a főtől való fák bunkósra vannak vágva, Csanád és Csongrádban vagy élesre, vagy pedig kicifrázva kigombozva voltak a felső végek kifaragva, feketére festve, ha pedig erőszakos halállal holt meg veresre. Míg ezek így elkészültek bejelentődött a halott, és vagy a prédikátor vagy az iskola rektor által beíratott a halottak laistromába, halálának napja, neve, betegsége, temetése ideje és módja, valamint a bejelentőnek neve is. Megtudakoztatott, mikor akarják temetni, és ha a felsőségtől parancsolt 48 óra előtt akarták eltemetni, hacsak már meg nem fakadt, vagy valami contagiosus nyavalyába nem