Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

18. Kérészi Ábrahám széni prédikátor, és tornai esperes. 19. Kornádi Nagy Mihály dorogi prédikátor, és tolnai esperes. 20. Kovács József, előbb nagykőrösi azután halasi prédikátor. 21. Láczai József, előbb a Pápai Collegiumban professzor, azután lepcsényi és sárospataki prédikátor. 22. Lengyel József, volt Debrecenben philosophiae professzor, azután tán szalontai, váradi, utoljára szalacsi prédikátor és esperes. 23. Liszkai Sámuel abarai prédikátor és felsőzempléni esperes. 24. Lukács István hajdúszoboszlói prédikátor és tractualis assessor. 25. Nádaskai András sziíiczei prédikátor és tornai esperes. 26. Nádaskai József tarczali prédikátor. 27. Nagy István hajdúböszörményi prédikátor, generális nótárius megholt 1831-ben a pestisben. 28. Nagy Ferenc sárospataki professzor. 29. Palóczai Pál tolcsvai prédikátor. 30. Szakáts Mihály szalontai prédikátor. 31. Szentgyörgyi József Debrecen város orvos doctora. 32. Szilágyi Bálint dablonczai prédikátor. 33. Szilágyi Mihály hamvai prédikátor és a gömöri tractus nótáriusa. 34. Szűcs György görgei prédikátor, és a tornai tractus nótáriusa. 35. Tóth István zsújtai prédikátor. 36. Zámbori debreceni polgár. 37. Juhász András erdőbényei prédikátor. 38. Varga István a Debreceni Collegiumban exegeseos professzor azután szikszói prédikátor. Ezek közt vannak sok gyönyörű énekek, melyek buzgó indulatot, tudományt, és poetai talentumot mutatnak, és amelyek időnknek mindenkor díszére válnak, de vannak selejtesek is, a célnak meg nem felelők. Vannak benne hosszú énekek, melyek nem közönséges istentiszteletre valók, vannak felette nehéz értelműek, melyeket a köznép fel nem vehet. — Azt az éneket amely így kezdődik: A nap immár elenyészett, szinte oly helytelen énekelni nyáron délután 3 órakor, amikor majd kisüti az emberi szemét a nap, mint a régibb időben debreceni kántor Kisari Andrástól hat hétre kicsinált énekek közül a LXIII. zsoltárra kerülvén a sor, a kántor énekelte az egész néppel: ,,E puszta és száraz földön, hol semmi víz nem találtatik," — pedig az árvíz borította el a határnak nagy részét. De mindamellett is dicséretes és a maradék háládatosságára méltó dolgot cselekedtek akik ilyen módon a régi énekeskönyvünket reformálták, tökéletesebbítését a maradéknak hagyván. 1750-től fogva elsőben az erdélyi, azután a magyarországi reformáta ekklésiák is, kivált 1800-tól fogva kezdvén az orgonákat a templomokba behozni, az orgo-