Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET
vagy szentenciát, másik másikat mondott. Amikor iskola rektorok kezdettek lenni, ezek segítettek a papokon az ilyen éneklésben. Ezek neveztettek graduális énekeknek a kathólikusoktól vett nevezettel, kiknél graduális énekeknek mondatnak azok, melyeket a pap az oltár grádicsán, vagy a kántor a pulpitus mellett magánosan mond, mise vagy más alkalmatossággal. Néha énekelt az egész nép valamely esmeretes éneket, hymnust, vagy zsoltárt, néha ismét egy elkezdette az éneket, s a többi mondotta utána. Graduálnak neveztetett az a könyv is amelyben a graduális énekek vannak írva és kótázva. A reformátusoknak is voltak eleinte ilyen énekjeik. Ilyen volt a Szent Ambrustól készíttetett Te Deum laudamus* 0 mely a régi énekeskönyvben a 64. szám alatt vagyon, s így kezdődik: Téged Isten dicsérünk, Téged Úrnak vallunk, Téged Örök Atya Isten, Minden földi állat tisztel. — Ilyenek voltak Krisztus szenvedésének históriája, vagy a passiók, Jeremiás siralma. Ilyenek voltak a 190. és 195. karácsonyi dicséretek, a 201. virágvasárnapi, ilyen volt 204. nagypénteki, és 205. Kyrie Puerorum, a 214. új húsvéti introitus. Ezekben nincs se metrum, se cadentia, se syllabáknak egyezése, hanem csak apró fontos szentenciák, és énekelte vagy a kántor, vagy a pap, a Graduálba előadott kóta szerént, s ezek voltak a legrégibb graduális énekek. Ezeknek a graduális és más már szokásba jött énekeknek, melyeket a reformatio elein magyar, cseh, német nótákra alkalmaztattak vala azoknak szerzői, rendbeszedésekhez hozzáfogott Bethlen Gábor parancsolatjára erdélyi superintendens Keserűi Dajka János, elvégezte pedig ezt Katona Gelei István, és ilyen titulus alatt szépen leíratta Bethlen Gábor: Graduál, az énekek kulcsokkal együtt, amint abban az időben énekeltettek, kinyomtattatta pedig 200 exemplarokba I. Rákóczi György Fejérváron 1636-ban in folio, és ezeket a fejedelem elajándékozta az erdélyi és magyarországi ekklésiáknak. A kulcsokon itten értetnek a kóták. — Ezen Graduál előljáró beszédjében Gelei István kérdésbe teszi: ha vajon nem jó volna-é a reformátusoknak is a templomokban a muzsikával való harmóniás éneklést behozni? De mivel a synodusok ellenzettek a muzsikát, csak 1750 után kezdettek mind Erdélyben, mind Magyarországon a templomokban orgonát készíttetni. E mi tractusunkban még 1830-ban nem volt több kettőnél, egyik Makón, másik Gyulán, mind a kettő 1820 táján készülvén. A Szent Dávid Zsoltárjait mindjárt a reformatio elein Maróth Kelemen és Béza Tódor francia nyelvre versekben lefordították, azokra nótát készített párisi híres muzsikus Claudius Goudimellus, aki a párisi lakadalomkor megöletett. Ezt magyarra fordította a francia nóták és versek szerént Molnár Albert, és 1607-ben kinyomtattatta Herbornában, mely kiadás eleiben Farkasfalvi Filiczki János Nasszóvia tartományában Sigena városában tanuló theológus deák ezeket a verseket írta:
