Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

A LELKÉSZI VIZSGÁRÓL, FELSZENTELÉSRŐL, SZOLGÁLATBA ÁLLÁSRÓL Mikor a lelkipásztorságra készülő ifjú kiment académiákra, reversalist kellett adni arról, hogy ő vallását el nem hagyja, sem a Helvetica Confessióval ellenkező tudományt nem hoz bé az országba. — A reformatio elein 1550-ig szokás volt az academicusoknak magokat külsőországon szenteltetni a papságra, és doctori titulust nyerni, de ettől az időtől fogva amint Párizpápai in Rudere redivivo

81 hja az erdélyi püspökök, s e mi részünkről is az esperesek szenteltek papokat. Hazajővén jelentette magát a patrónusának és a püspökének, ki is előkérvén tőle a testimoniumait megmondotta néki, hol és mikor jelenjen meg a synodusban és ott a seniorok collegiumában a patrónusok is jelen lévén megcenseáltatott főképpen a dogmaticából, a zsidó és görög nyelvekből. — Az újabb időben meghatároztatott az is, miből kellett censurát adni, s ha alkalmatosnak ítéltetett, akkor a papságra feleskettetett, a püspök kezét fejére tévén imádkoztak érte, megáldották, és az evangyéliom hirdetésére lett kibocsáttatásáról a közönséges pecséttel megpecsételt formatát vagy ajánlólevelet adtak néki, melynek a püspökök és esperesek neveket aláírták. így ment ez a szokás 1715-ig, de akkor megengedődött az esperesnek, hogy az ő consistoriumával az alkalmatos személyeket exmittálhassa, nem lévén mód benne, hogy a manuum impositiora a papságra készült ifjak a generális synoduson megjelenhessenek. A lelkipásztorok felkeresése, meghívása, fizetéseknek meghatározása az ekklésiák kötelessége volt, mert azoknak volt szükségek az ő szolgalatjukra, noha idővel látták azt az anyaszentegyház igazgatói, hogy ezen jussokkal sokszor visszaél a nép, sokszor az érdemesebb személynek eleibe tévén az érdemtelent, csak valami külső tekintetért, és hogy ezáltal sok méltatlanságot követnek el a lelkipásztorokon, és megalacsonyítják ezen szenthivatalt, másrészről látták, hogy a papok is ezáltal indíttatnak sokféle módon a nép kedvének keresésére, supplantatióra, és más effélékre — mindazáltal nem akarván senkit a nép nyakára erővel tolni, és ezáltal is a hierarchiát melytől a reformatio megszabadította a népeket, gyakorolni canonná tették, hogy „vicatio sit penes ecclesiam"

82 csak ezt tették hozzá: „cum consensu senioris"

83 és ez mind e napig is gyakorlódik. Eleinte többek lévén a reformált ekklésiák mint a lelkipásztorok — annyira, hogy 1550-ben 100 ekklésiának is alig volt 10 prédikátora, egy prédikátornak a keze alatt 10—12 ekklésia is volt, melyeket sorra járván tanított, keresztelt, úr-