Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - III. KÖTET

Jenába, Göttingába, Márpurgba, s más külsőországi főbb iskolákba, ahol némelyek egy-két esztendeig, mások hat-hét esztendeig is tanultak. Ezen külsőországi iskolákba való kimenetelre a tehetősebb szülék adtak költséget fiaiknak, mint Gélszéczi Istvánnak, Ozorai Imrének, Sztárai Mihálynak, és Pázmán Péternek, a szegényebb sorsú ifjaknak pedig a megyebeli földesurak, patrónusok, aminéműek voltak a mi vidékünkben az áldott emlékezetű Jaksit Péter, és annak özvegye Anna, a Nadányi és Massai urak, Telegdi Mihály, Bocskai István, különösen pedig Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Soha a magyar urak jövedelmeikből a tudományok virágzására annyit ki nem adtak mint a reformatio elein, és soha a patrónus nevet jobban meg nem érdemiették mint ekkor. Mások iskolai tanítók voltának, és amit a tanításért fizettek a szülék azt megtakarítgatván, azzal mentek ki académiákra. A külsőországi főiskolákban is sok kegyes fejedelem és ekklésia tettek fundatiókat a Magyarországból hozzájok menő tanulóknak segítségekre, ilyenek voltak Helvétziában, Németországban, Belgiumban, és Angliában sok helyen. De magok is élelmesek voltak akkor a református ifjak, kinn az academiákban is nem csak tanultak, hanem a tehetősebb emberek gyermekeit tanították, melyért nékiek eledelt és öltözetet adtak a külföldiek. Bornemissza Péter 8 forinttal ment académiákra, 8 esztendeig volt kinn, és amikor visszajött is megvolt a 8 forintja, de már 18 esztendős korában Bécsben a szállásán a hozzágyűlteknek olvasta és magyarázta a Szentírást, melyért Oláh Miklós őtet vádolta és ijesztgette. 1630-ban Zólyomi Dávid Diószegnek földesura, Bethlen Istvánnak, a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem testvérének, a veje, az Isten dicsőségére tett több kegyes adományai között ezt az ajánlást tette, hogy minden esztendőben a debreceni scholában tanuló ifjaknak felsegélésekre míg él ád 50 Vfr-ot, 50 véka búzát, 20 váradi cseber bort a diószegi dézsmából, 2 hízó disznót, egy bodony túrót, 6 icce vajat, 3 icce mézet, úgy hogy hozzá karácsony, húsvét, pünkösd ünnepekre menjen egy ifjú, az ő kevés adománykájának beszolgáltatására. Ezt a jó példát azután mások is követték a földesurak és ekklésiák közül, s így kezdődött az ünnepi legatio. A pataki collegiumból pedig 1672-ben az ifjak kiűzettetvén, semmi fundus a szegényebb sorsú ifjak tápláltatásokra nem maradt. Ünnepekben hát az ifjak meglátogatták az ekklésiákat, prédikátorokat, a református urakat, kik jótéteményeikkel azokat segítették, s így lett közönségessé az ünnepi legatio. — A török alatt is szabad volt legátióba menni, azután is megengedődött 1784-ig, amikor a consilium eltiltotta, de 1790-ben II. Leopold ismét megengedte, és mind e napig szabadon folytatódik. — Ez a neme a jótéteményeknek az iskolai tanításokra adódni szokott fizetéssel megmaradt azután is, mikor a földesurak részszerént elhagyván a reformáta vallást, inkább üldözőivé lettek a református tanulóknak mint segítői, részszerént meghűlvén bennek a régi buzgóság, megvonták azoktól jótéteményeiket.