Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)
KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET
akinél van az ekklésiák igazgatásának a jussa, és akik, mint az ekklésiának patrónusai, az általok fogadott és általok fizetett ekklésia ministereinél elébbvalók. És ezek adódnak elő, amidőn a 2. canonban az auditorok az ekklésiák doctorainak eleibe tevődnek, és ugyanott az mondódik, hogy presbyteriálénak azért neveztetik a mi eclesiasticum regimenünk, mert ez „ex consensione, ecclesiarumque utilitate, ministris etiam religionis defertur." 65 Hasonlóképpen a 4. canonban az mondódik: „Patronomra erit, ecclesias consilio, et quavis alia ratione regere et protegere." 66 Ez ugyan az 1819. esztendei Pesten tartott generális conventen így igazítódott meg: „iuvare et protegere" G7 , de azért, hogy ezt a patrónusok közül sokan az első értelemben vették, cselekedetekkel kimutatták. Ugyancsak ezen 4. canonban, hogy a presbyterium praesese a helybeli prédikátor légyen, a most fennálló canonok szerént, arról egy szó sincs, sőt a patrónusok elébe tevődnek a ministereknek. Patrónusokon pedig kiket értettek nem határoztatik meg, ha ugyan a templomok és iskolák építőit, az ekklésia és az evangyéliomi szolgálat fenntartóit nevezzük patrónusoknak, úgy minden adózó ekklésia tag patrónusoknak mondhatnók, és így mindezek előttök lesznek a lelkipásztoroknak. — A 10. canonban a voxolás jussa a presbyteriumnak adódik, — itt is csak úgy néződik a lelkipásztor mint köztagja a presbyteriumnak: „in presbyterio minister etiam comprehenditur" 68 így van a canonban, és hogy az ekklésia tagjainál elébbvalóknak ne tartsák magokat a lelkipásztorok, leginkább csak ministereknek, ekklésia ministereinek tituláltatnak. Ezen canonok szerént a mi presbyteriale regimenünk akarta által venni a házassági ügyek elintézését is. Ezekből már, és több ezekhez hasonlókból látta kegyes fejedelmünk ezen canonok célozásait, s mivel nem akarta papjaink tekinteteket kisebbíteni, sem boldog emlékezetű II. József császár házassági ügyekben tett intézetét félretétetni, azonban az őfelségéhez közelebbről lévő catholicus papurak is úgy nézvén ezen canonokat, mint az ő méltóságoknak és hatalmoknak lerontására utat készítő példát, munkások voltak abban, hogy mindeddig az ideig azokat a királyi felség meg nem erősítette, de azért mellesleges utakon a mieink sokakat folyamatba hoztak már ezek közül felsőbb helybehagyással megerősítve. — Ilyenek nevezetesen, hogy a superintendentialis gyűlésen nem egyedül a püspök, a tractualis gyűlésen nem egyedül az esperes a praeses, hanem a curatorok is — hogy a tractualis gyűlésen egyforma számmal vannak a papi és világi assessorok hogy generális convent állítódott fel, és annak praesese secularis úr — hogy a superintendensek és esperesek ne csak a papok, hanem a világiaknak is voxaik által választassanak, és a papnak csak annyi voxa légyen, mint egy magános presbyternek, hogy a superintendentián secularis nótárius is választódjon, az agentialis pénz egészen beadódjon, s több effélék. Ha ezek így mennek tovább is, minden királyi confirmatió nélkül is az új canonok foglalják el a helyét a régibbeknek, melyeket pedig változtatni nem volna
