Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

szabad. Mindezek több zavart okoznak az ekklésiai igazgatásban, nevelik a békételenséget s egyenetlenséget. Látta már a világ a papságnak szerfelett való hatalma miket szült hazánkban, látni fogja a maradék az ekklésiai személyeknek a világiak által leendő lealacsonyításoknak is rossz következéseit. Aki azért szívesen akarja ekklésiánknak javát és békességét, annak azon kell igyekezni, hogy a papok és secularisok közt az egyenlőség felálljon, s egyik a másikat el ne nyomja. És ha jövendőben új canonokat akarnak hitünk sorsai készíteni, nem hatalom szóval, nem egyik félnek a másiknak elnyomására törekedő indulattal kell azt véghez vinni, mert semmi erőltetett nem állandó, hanem teljes szabadsággal, csendes megfontolással kell ahhoz látni, mely úgy eshetne meg legalkalmatosabban, ha mind a papok, mind a világiak külön gyűlvén össze, mindenik fél vélekedéseit, okaikkal együtt előadván, ezeket annakutána csendes megfontolásra mixta deputatióra bíznák, amely a két felekezet véleményéből az alkalmatosabbakat összeszedvén készítene egy harmadikat. Ezt több gyűlésekben újra meg újra fel kellene olvasni és mikor azokban mind a papok, mind a világiak megnyugodnának, akkor kellene osztán azoknak megerősítéseket kérni. így készültek a Gelei canonjai. Ha ezek is így készültek volna, az a nyereségünk lett volna benne, hogy most Magyarországon minden protestáns ekklésia egyféle canonok szerént kormányoztatnának a papok és világiak közt való egyesség, kölcsönös szeretet, s bizalom meg nem háboríttatott volna. Amidőn a mostani igazgatás módja neveli a lappangva emésztődő egyenetlenségnek tüzét, s félő, hogy valamint hazánk, atyáinknak egymásra való irigységek visszavonások által már sokszor megrontatott, úgy ekklésiáinknak is az igazgatóknak egyet nem értések kárt és romlást okoz. Ezen synodusban részt vett ez a mi tractusunk amennyiben azon közülünk jelen voltak: esperes Szőnyi Benjámin, és prosenior Sebők Sámuel, de ez kevés idő múlva elbocsáttatván, helyét Békés vármegyei főnotarius Domokos Lőrinc foglalta el. A synodalis költségek perceptorává Békés vármegyei generális perceptor Virágos András tétetett, s tractusunk cassáját 300 Rft-t, melynek fundamentumát 1744-ben a prédikátorok vetették meg, egészen kiürítette. Feljegyzettem ezeket azzal a reménységgel, hogy idővel találkozhatnak olyanok, kik ezeket figyelemre vévén ekklésiáink javára fogják fordítani. Akik kívánják tudni, kik voltak jelen ezen synoduson, akik vagy készítették, vagy különb-különbféle tekintetből helyeseknek ítélték, vagy ellentszólni nem akarván azokat letté hagyták, előadom aláírások rendi szerént azoknak neveiket: „Sámuel Szálai superintendens Cis Tibiscanus mpr. — Josephus Halász superintendens Trans Danubianus. — Sámuel Végh Veresmarti superintendens Cis Danubianus. — Franciscus Hunyadi superintendens Trans Tibiscanus. — Abrahamus Paxi Szathmári nótárius generális et Oppidi Keresztes praedicans. — Josephus Kármán generális nótárius minister Losonciensis. Joanus Tormássi nótárius generális et ecclesiae Halasiensis pastor. — Borsodiensis et Rimaszombat