Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

byteriis. Can. 4—7. CAP. 3. De tractuali seu seniorali consistorio Can. 8—10. CAP. 4. De judiciis matrimonialibus. Can. 11—14. CAP. 5. De superintendentiis, et earum consistoriis. Can. 15—18. CAP. 6. De generáli superintendentiarum conventu, seu generáli consistorio. Can. 19—24. CAP. 7. De synodis. Can. 25—28. Sectio II. De disciplina eclesiastica. CAP. 1. De ministris eclesiarum, et obligationibus eorundem. Can. 29—74. CAP. 2. De censura eclesiastica. Can. 75—99. Sectio III. De directione scholarum. CAP. 1. De scholis in specie. Canon 100— 106. CAP. 2. De censura librorum. Can. 107. Sectio IV. De oeconomicis. Can. 108—775. Secto V. De negotiis matrimonialibus. CAP. 1. De sponsalibus. Can. 116—119. CAP. 2. De coniugio. Can. 120—126. CAP. 3. De impedimentis matrimonii. Can. 127—133. CAP. 4. De divortio. Can. 134—148. CAP. 5. De legitimatione liberorum. Can. 149—153. CAP. 6. De modo procedendi in matrimonialibus. Ca. 154. § 1—36. Schema tatarum in foris eclesiasticis §. 37., 38.

u Ezek a canonok akkor készültek, mikor e mi superintendentiánkban a secularisok és papok közt hasonlás volt a superintendens választás miatt. A papok t. i. választották a Debreceni Collegiumban históriát tanított nagy tekintetű és tudományú professzort Sinai Miklóst, kinek püspökségre lett választásában meg nem egyeztek a secularisok, hanem arra vitték a dolgot, hogy helyette debreceni prédikátor és generális nótárius Hunyadi Ferenc választassák, és már ezen synoduson ő úgy jelent meg mint tiszántúli superintendens. Sinai Miklóst pedig sem úgy mint választott superintendenst, sem úgy, mint a debreceni tractus követét a synodusba bé nem bocsátották. Még ezen egyenetlenségnek kedvetlen érzése le nem csendesedett vala főcurator Rhédei Ferencnek s a véle egyetértetteknek szívekben, Domokos Lajos debreceni volt bíró pedig még elevenen emlékezett prédikátor Béllyei Péter ellen folytatott a királyi felségig fel nem ment perének elvesztésére. Ezek pedig ezen canonok készítésében főrészt vettek. Nem volt hát csuda, ha ezen canonokban olyanok elegyítődtek, melyeket idővel magok is a csendesebb indulatú urak helyben nem hagytak. Főcél volt ezen canonok szerzésében a presbyteriale regimennek megállapítása. Nem tetszett ugyanis az a secularisoknak, hogy eleitől fogva a papi confraternitas voxaik által választódtak a superintendensek, seniorok, nótáriusok, és assessorok, akarták hát ezen jusst magoknak is megszerezni. Nem tetszett az, hogy a secularisok az ekklésiák igazgatásában csak segítőleg vehetnek részt, akarták hát ebben is a főrészt magokávé tenni. Úgyis gondolkozhattak némelyek, hogyha nemcsak a köznépen, hanem azoknak a lelkipásztoraikon is hatalmat vehetnek, ezáltal méltóságok nevekedni fog. Úgy intézték hát ezen canonokat, hogy ezek által az ekklésiai igazgatásnak nagy része a prédikátoroktól elvétessen, és csak akkor és csak annyiban légyen szólójok, amikor és amennyiben azt hallgatóik megengedik,