Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

hivatalokban, hogy viselik magokat hallgatóik eránt, nem tanítanak-é valami eretnek tudományt. Feleségeik hogy viselik magokat, nem pompáznak-é? Amit lehetett, szép móddal elintézték, amit pedig nem, a tractualis synodusra feladták. A visitatoroknak illendő intertentiójokról, és egy helyből más helybe való vitetésekről is gondoskodtak, adtak valami kis honoráriumot nékik, és úgynevezett cubularét, s egy-két sajtot. A gyűlés helyének és idejének meghatározása függött a seniortól. Eszerént a magyarok közt a régi időben követett törvénykezés és kormányzás módját mai időben a tarctualis gyűlésekben lehet találni. Amiképpen ugyanis kormányozták a főispánok az ő vármegyéiket, parochiáikat, és amint szokták abban az ügyes bajos dolgokat elintézni, azon módon cselekedtek és cselekszenek mind a mai napig is az esperesek az ő dioecesiseikben. Ebben a mi vidékünkben tartódott legelső synodusok a reformátusoknak Ember Pál előadása szerént volt Toronán, melyen Ember Pál Tömösvárt érti, 1549ben és 1550-ben, melyek közül az elsőben „De officis, de moribus et habitu Ministrorum"

49 13 articulusok szerződtek, a másik gyűlésben pedig az adódott elő, mik légyenek a püspököknek kötelességeik visitatiókor. A Katona Gelei István anonymus írója pedig 1638-ban mondja, hogy ezek a synodusok tartódtak Toronán. Úgyszinte Tolnai István 1679-ben Toronának nevezi a helyet, és azt mondja, hogy ezen a néven Tömösvárt kell érteni. Azonban Pósaházi János pataki professzor az Igazság istápjában, valamint Párizpápai is in Púdere redivivo

50 1684-ben ezt a helyet Tornának nevezik. Ember Pál az elsőbbekhez áll azért, mert Tömösváron a Petrovics oltalma alatt ezek a gyűlések sokkal barátságosabban tartódhattak, mint Tornán, ahol akkor még kevesen voltak reformátusok. Igaz is, hogy gyűléseket abban az időben ezen a mi részünkön legnagyobb bátorsággal lehetett tartani, mert ezen a részen minden főemberek már ekkor reformátusok voltak. Tömösváron, Lippán parancsolt Petrovics Péter, Nagylaknak földesasszonya volt özvegy Jasitné, az erdélyi szélen lévő Vajdahunyad vár birtokosa, és Hunyad vármegye főispánja volt Török Bálint, Fábjányt bírták a Mágócsiak és sok más ezen a részen lévő helyeket, gyulai kapitány volt Mágocsi Gáspár, a Nadányiak, Massaiak Békés vármegyében hatalmas urak voltak, Móricz Péter, Patolcsi Ferenc és Boldizsár mind Arad mind Csanád vármegyében sok helységeknek birtokosi voltának. Ha feltesszük azt, hogy csak kellett annak valami okának lenni, hogy a két elébb említett író közül egyik Toronát, a másik Tömösvárt teszi a gyűlés helyévé, vagy azért, mert ezt valami régi jegyzésben látták, hogy a régiektől hallották, és hogy Tolnai István minthogy ezen a részen Torna nevű helységet nem tudott, kész volt a Tömösvár nevét talán minden geographiai dátum nélkül Turunumnak, azt ismét Tornának bérmálni. Ha még azt is tekintetbe vesszük, hogy Tömösvár és Gyula közt volt egy most is fennálló város Tornya nevezetű, amely Tömösvárhoz 8, Gyulához 7 mértföldnyire