Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

Académiákra ment, ahonnan 3 esztendő múlva visszajővén, katonává lett, és az akkor török háborúban betegségben hólt meg. A kisebbiknek neve József, aki 6 esztendős korában szinte a dajka kezéből adódott által coadiutorunknak, ezt tanította 4 esztendeig. 1786-ban ismét gróf Teleky Lajosnak a fia József nevezetű adódott gondviselése alá, és tanította ezt is egy esztendeig. 1787-ben ősszel elhagyván ezen tanítványait Bécsbe ment, onnan pedig 1788nak a tavaszán a göttingai universitasba, és ott másfél esztendeig tanult. 1789ben ősszel Hollandiába, Ultraiectumba ment, és ott 9 hónapig lakott. Azután Rotterdamot, Leidát, Hágát, Amszterdamot megjárván, 1790. júliusban ment Németországba, Moguntián, a Ménus mellett fekvő Francofurtumon által Heidelbergába, onnan Strasburgba, Baselbe, Bernába, Lausannába utazott. Itt a genevai tón által hajózván Genevába maradt szeptember végéig, gyakorolván magát a francia nyelvben. Itt múlattában megjárta az európai legmagosabb hegynek tájékát a Mont Biankót. Genevából, Tigurumon keresztül, Ulmáig utazott kocsin. Ulmánál pedig hajóra ült, s 17 napi hajókázás után Bécsbe érkezett, onnan Pozsonyba a II. Leopold király koronázására. Itt a diéta kedvéért egynéhány napot múlatván, december elején Pestre hajókázott. 1791. esztendő elején ismét gondviselése alá vette az elhagyott grófi úrfiakat, és egyvégtiben 10 esztendeig volt azoknak tanítójok, nevelőjök, úgy, hogy azokat csak 25 óráig sem hagyta el. 1791-nek a tavaszán a debreceni iskolába vitte ezen tanítványit, s ott lakott vélek 2 esztendeig. 1793-ban Pozsonyba mentek, s ott is 2 esztendeig laktak. 1796-ban a pesti universitasba tanulták a törvényt, ahol juratusokká lettek az ifjú grófok. 1797. esztendő tavaszán utazni indultak, s mentek április elein Fejér vármegyén keresztül Balatonfüredre, onnan a Bakony erdőn által Vas vármegyébe. Innen utaztak Sopronba, de éppen ekkor közelgetvén oda a Bonaparte serege, Pestre mentek. Onnan Tolnát Baranyát bejárván, s a bácsi canalist megnézvén Tömösvárra mentek, onnan Nagy szentmiklóson keresztül Mezőhegyesre, innen ismét Vásárhelyen, Szentesen által Inokára, a grófné jószágába, onnan pedig Kecskemétre, a testvérbáttyához Saator Péterhez. Onnan Szirákon keresztül utaztak a bányavárosok megnézésére, Selmecet és Körmöcöt megjárván, Bara, Zólyom, Turóc, Trencsén vármegyéken keresztül, által mentek Sziléziába, Teschenbe, onnan Lengyelországba Krakkóba. Ahonnan visszatérvén, Árva, Lipót, Szepes vármegyéket meglátogatták, Késmárknál a Kárpátusra ameddig lehetett felmásztak, innen a szomólnoki rézbányákat, Gömörbe a vashámorokat megnézvén, Miskolcon által Pestre visszatértek szeptember végin. — Itt egy harmadik úrfi adódott gondviselése alá, t. i. méltóságos Zeyk Dániel. — Ezekkel együtt ment Bécsbe, onnan Göttingába október közepe táján, s ott lakott vélek harmadfél esztendeig. Az őszi és tavaszi vacaciókban az északi németországi városokat, s az ott lakó uralkodó hercegeket is meglátogatták, mindenütt rangjukhoz képest becsülettel fogadtattak. Az 1800. esztendő tavaszán, Hamburgból