Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - II. KÖTET

által hajókáztak Angliába, s nemcsak Londont, ahol többnyire laktak, hanem Vindsort, a Caotabrigiai Universitast, Manchestert, Liverpoolt, Yorkot, s végre Oxoniumot meglátogatták és sok szép tapasztalásaik után szeptember közepe táján Hamburgba visszajöttek, ahonnan Lübeken, Stralsundon keresztül a Meclenburgi két uralkodóházat meglátogatván, s nálok egynéhány napot múlatván, Berlinbe utaztak, ahol volt múlatásokat a Fessler hazánkfiának barátsága, és a koronaörökösnek oly leereszkedése, hogy mikor tőle eljöttek mindnyájukat megcsókolta, különösen kellemessé tette. Berlinből Bécsbe, azután Pestre jöttek október végin, onnan ismét Szirákra, a grófnéhoz, s ott vált el az ifjú grófoktól, 1800-ban. A nagyobbik ifjú gróf Teleky József, az erdélyi cancelláriához ment, cancellarius gróf Teleky Sámuel nagybáttyához praxisra, onnan az Erdélyi Királyi Táblához assessornak, onnan ismét a guberniumhoz consiliariusnak, s ezen hivatalában hólt meg életének legszebb idejében, nemcsak egész Erdélyországnak, hanem minden virtus barátjainak is fájdalmára. A kisebbik József, t. i. a Lajos fia, hallása megnehezedvén Erdélyben privatisál mint tudós és famíliájának dísze. — Coadiutorunk pedig a budai ágensséggel megbíztatódván, prokátorságra felesküdött a diaeta alkalmatosságával 1802-ben és azután nemsokára Budán, a Consilium mellé ágensnek feleskedtetett. De minekelőtte ehhez fogott volna Csanád vármegyei főispán báró Prónay László által Csanád vármegye generális perceptornak kineveztetett, s 1803. esztendő elein ezen hivatalba bé is lépett. Ezen hivatalában, ily ritka tapasztalásokkal szép tudományokkal felékesíttetve, mint egész vidékünkbeh lelkipásztorok előtt esmeretes, feddhetetlen jámbor erkölcséről mindenek előtt kedves úriember, coadiutor curatornak választatott, nemcsak azért, hogy a főtiszteletű superintendentia parancsolta, hanem azért, mert erre érdemes volt, mely hivatalát példás hűséggel, szíves jóindulattal folytatta. Mózes volt ő Áron mellett, Nehémiás Esdrás mellett, dísze és gyámola a mi tractusunknak. Mikor csak egészsége engedte, vagy valami nagy baj meg nem akadályozta, a gyűléseken megjelent, soha sem forspontpénzt, sem diurnumot nem kívánván, mind addig, míg világi assessorok nem választódtak. Ekkor egyszer általvette az ajánlott diurnumot csak azért, hogy lássák azt a világi assessorok, hogy nem kívánja a tractus magát ingyen szolgáltatni, de ezt a pénzt is azonnal a helybeli curatornak adta, a gyűlésre tett költségeiknek pótlására. A gyűlésekben, noha mindenek előtt nagy tekintetben volt, soha semmit hatalomszóval elhatározni nem kívánt, minden assessornak vélekedését kihallgatta, és a többség votumában megnyugodott. Még a hibázok eránt is kéméléssel viseltetett, inkább menteni, mint kárhoztatni kívánván azokat. Átaljába vévén is, minden belső emberek eránt jóindulattal viseltetett, azoknak a világ szemei előtt alacsony sorsokat becsületre emelni igyekezett. Az iskolák előtte becsesek voltak, és a jó tanítókat különösen szerette, ahol gyűlés volt, az ott lévő iskolákat megvizsgálni el nem mu-