Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

középszerű nagyságú, soványas, de jól nőtt testű, sűrű fekete hajú, de amely esperes korában jól megtarkult, hosszúkás, keskeny, barnás, kevéssé himlőhelyes ábrázatú, apró sárgás-fekete szemű, egy kevéssé előrehajlott friss járású, szapora beszédű, kivált a köszöntését, melyet lassú hangon és sebesen elmondott, mesterség volt megérteni. Szíves barátságú, ártatlan vidám, tréfás társalkodású, collegaival békességben élő. Esperes korában subalternusaival szeretettel és kéméléssel bánó, feddhetetlen jó erkölcsű, és az egész tractus előtt nagy kedvességű előljáró volt. Halála előtt való esztendőben sokat erőtlenkedvén, káplán által vitte hivatalát, aki is volt Igmándi Mihály. Megholt 1815-ik esztendőben.

37 Utolsó tisztessége megadása alkalmatosságával halotti prédikációt mondott Szikszai Benjámin makói prédikátor, felvévén leckéül 1. Thess. V:23. „A békességnek Istene szenteljen... stb.". Oratiot és halotti verseket mondott felette szentesi professzor Sípos József, kikísértetett nyugvó helyébe az egész városnak minden rendű tagjai által. Nótáriusa volt Juhász István öcsödi prédikátor. Assessorok: Dobsa Ferenc szentandrási, Dávidházi János ágyai, Kollát Mihály vésztői, Szikszai Benjámin és Szilágyi József makói Kis Bálint szentesi prédikátorok. Választódott helyébe XXV-dik esperesnek Juhász István öcsödi prédikátor, és eddig volt tractualis nótárius, a tractusbeli ekklésiák és azoknak lelkipásztorai közmegegyezésével, aki is született 1759. esztendőben szeptember 25-én Komárom vármegyében Radványon. Az attya volt Juhász József, az annya Borza Ilona. Kezdette tanulását a hazájában. Még gyermeki idejében Szentesre hozódott egy abban az időben bíróságot viselt érdemes attyafiához Borza Józsefhez, s ennek házától járt a szentesi iskolába, ahonnan a Debreceni Collegiumba ment tanulni, és ott 1777-ben a togatus deákok közé bévevődött, s minekutána elsőben ugyan oratoriae praeceptorságát, azután pedig seniorságát végezte volna 1788-ban kiment académiákra, Basileába, Lausannába, Genevába és Bernába, ahonnan lejövén 1790-ben. 1791ben volt káplán Túron, míg az odavaló prédikátor Ecsedi Dániel a synoduson volt Budán. Azután lett gyulai prédikátorrá 1792. esztendőben, s ott hivatalát becsületben és kedvességben töltötte 1809-ig s itt lett a békési tractus assessorává. Meghalván Öcsödön esperes Kúti Ádám, helyébe hívódott prédikátornak 1809ben, Gyulára pedig vivődött a boldogult esperesnek a fia Kúti Lajos, kitől attyáról maradt derék szőlőjét megvette. Tractualis nótáriussá választódott 1812-ben, esperessé pedig 1815. október 23-án Öcsödön tartott gyűlésben. Valamint prédikátori hivatalát, melybe Öcsödön laktában az ekklésia káplánja által segítődött, úgy esperesi hivatalát is egész hűséggel és egyenességgel folytatta. A jó igyekezetű feddhetetlen életűeknek akár hozzá közelebbről, akár távolabbról valók voltának, becsületeket védelmezte, előmeneteleket munkálódta, de akiket hibásoknak tartott, személyválogatás és sima beszédek nélkül szemekre hányta fogyatkozásaikat, és érdemek szerént megfeddette, melyért minden jók szerették és becsülték. A hibázok közül pedig találkoztak eránta rosszindulattal viseltetők, és a super-