Gilicze László - Kormos László: Kis Bálint: A Békés-bánáti református egyházmegye története - Dél-Alföldi évszázadok 5. (Békéscsaba - Szeged, 1992)

KIS BÁLINT ÁLTAL KÉSZÍTETT MUNKA KÉZIRATBAN ÖSSZEÁLLÍTOTT TELJES FOGLALATJA - I. KÖTET

intendentiale consistoriumon is ellen vádaskodók, kik között nevezetesek voltának ama fogyatkozásokkal teljes erkölcsű, s megromlott indulatú szerencsétlen, volt tárcsái prédikátor Tar János, és a debelliácsi prédikátorságról önként lemondott, s emiatt több esztendőig vacantiába volt, most dombegyházi prédikátor Úri Sándor. Tractusunk ezen érdemes esperesének idejében 1817. esztendei november hónapjában ünnepeltetett meg Isten eránt való háládatos örömmel a reformáció ünnepe a főtiszteletű superintendentiának rendelése szerént. Az ő idejében történt 1818-ban a tractusoknak újonnan való felosztása, és a securalis assessoroknak a tractuale consistoriumokba lett introducálása, melyeknek az 1819. esztendei Mátyás napján Gyomán tartott tractualis gyűlésben, mind az esperes, mind a tractusbeli lelkipásztorok, és minden presbyteriumnak jelen volt követei ellene mondottak, mely ellenmondásokat sok okaikkal együtt a superintendentiale consistoriumnak által is adták, valamint a superintendentiában lévő több más tractusok is cselekedtek. Ugyan ezen 1819. esztendőben jött rendelés a főtiszteletű superintendentiától afelől, miket tanítsanak minden esztendőben a tanítók az új módon organisalt nemzeti iskolákban, és hogy a semestralis informatiókat ezekről minden ekklésiák lelkipásztorai beadják. Nem akarván engedni főcurator Péchy Imre a superintendentiában lévő ekklésiák és lelkipásztorok kívánságának, a fent említett 1818. esztendőbeli újításait a Pesten tartott generális conventre adta fel 1821-ben. Ezen conventre deputálódott a főtiszteletű superintendentiale consistorium által a mi esperesünk is, aki mivel itt is egész bátorsággal ellene szólott a főcurator szándékának, annak kedvetlenségébe esett, melyet annakutána mind esperesünk, mind annak consistoriuma eránt több ízben nyilvánvalóvá tett, amint ennek sok documentumait láthatni tractusunk protocollumaiban. 1820. esztendőben a prédikátorságra készülő ifjaknak a külsőországi académiákra való kimenetel a zenebonás környűállások miatt eltiltódott, s ennek helyébe kegyes királyunk által Bécsben Theologicum Institutum állíttatott fel olymóddal, hogy az ott leendő professzorokat maga a királyi felség fizeti, a tanulók pedig, akik odamennek köteleztetnek 3 esztendeig ottan tanulni. Ezen institutumnak a mieink még semmi hasznát nem vették, minthogy ott csak azok a tudományok tanítódnak, melyeket már a collegiumbeli deákok tanulnak, de a lutheránus atyafiak mindenképpen hasznokra fordítják. Úgy vélekedvén hát a főtiszteletű superintendentia, hogy ahelyett Debrecenben egy intézetet fog felállítani a ministeri candidatusok papi hivatalra leendő készítésekre, ennek fenntartására 1823-ban fundusul ezt rendelte, hogy minden academica promotión leendő iskola rector fizetésének meghatározott részét a collegium kasszájába adják bé. — De ebből semmi sem lett. 1824-ben a superintendetiale consistorium azt határozta, hogy a magyarországi