Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei

déktalanul megtörténik.

399 1848. június 14-től július 28-ig — Csernovits kormánybiztosi megbízatásának végéig — 120 ezer forint érkezett a pénzügyminisztériumtól, 49 ezret a szegedi sóhivatal utalt ki.

400 A polgári biztos felszólította a hatáskörébe tartozó törvényhatóságokat, hogy mérjék fel anyagi helyzetüket, lehetőségeiket. A vonóerő nagysága, a malmok száma, az adóhátralék mennyisége után érdeklődött elsősorban. (Válasz azonban — tudomásunk szerint — csak Szeged városától érkezett.)

401 Megtörtént az ellátást segítő polgári biztosok kijelölése is: Vukovics Sebő Torontál megyében Termasits Rudolf főjegyzőt, Temes és Krassó megyékben Tessényi Jánost bízta meg e teendők ellátására.

402 Mészáros Lázár június 24-én hasonló intézkedés megtételére szólította fel Csernovitsot. A királyi biztos azonban — „... mivel... itten a kellő individumok" teljes hiányában van — ezt rátestálta Török Gáborra; ő kíséreljen meg „... olly egyéneket kinevezni, kik a bevásárló polgári Biztosoktól az élelmezési szereket át vévén".

403 A kelletlenség jele fedezhető fel a június 27-én, Péterváradon írt Csernovits-levélben is: amikor tudomást szerzett Vukovics kinevezéseiről (Termasits és Tessényi), azt csupán tudomásul vette, de — mint láttuk — hasonló lépést nem tett.

404 Ekkor ugyanis még reménykedett fegyvernyugvási megállapodása sikerében. Ezért nem fogadhatta örömmel azt az eseményt sem, amire Török Gábor utalt egyik — Szemerének írt — levelében: „A honvédek közül 913 egyén és 300 sorkatona ma indult gőzhajón Ó Becsére, szükségesekkel nincsenek ellátva, soknak lábbelije sincs" (június 21.).

405 A déli megyék (mindenekelőtt Bács, de Torontál is) szerb lakossága ellenszenvvel fogadta a Tisza mentén felvonuló magyar katonaságot. Parcsetich Hugó főszolgabíró idézi egyik jelentésében Proka Zivkov törökbecsei harangozó vallomását: arra a hírre, miszerint óbecséről nemzetőrök érkeznek, a lakosság a Tisza partjára szaladt. A harangokat félreverték, a nép „... kaszákkal, villákkal, puskákkal felfegyverkezetten csődültek össze az őrök átkelését meggátlandó".

406 Török Gábornak is panaszolták Petrovoszelo elöljárói, hogy a község szerbjei vonakodnak utasításaikat teljesíteni: „Vukoszavlyevits Dámján Kaszirt. Alispán Úrnak felszólító levelét is hamisnak nyilatkoztatta, és azt monda, hogy ha lejöttek katonáitok, tartsátok őket". Semmiféle szolgálatra nem kaphatók, őrségben részt nem vesznek, „... áltáljában rosz akaratúak".

407 Úgy tűnik, ha egy szerb hajlandó volt a magyar kormánybiztosokkal, katonai vezetéssel együttműködni, azt külön is meg kellett említeni Szemere belügyminiszternek: „Sztojanovics Jakab ... rácz létére is mindenben segédkezet nyújt... Ki emelvén, méltó megösmerést érdemel" — írta Török július 5-én.

408 Óbecsén 1848. július 4-én 2471 katona állomásozott: honvédek, Don Miguel és Ferenc Károly gyalogosok, tüzérek és dzsidások.

409 E tábor fegyelme elég lazának bizonyult. „A táborozási rend nem a legjobb — jelentette Török Gábor Szegedről Szemerének július 19-én — ... a rendet meg nem szokott őrvitéz elöljárójának nem igen engedelmeskedik, ez még most nem bír kellőleg velük".

410 Mindez talán Csuha Őrnagy gyengekezűségének is tulajdonítható. Az óbecsei tábor katonái által elkövetett atrocitásokról Csernovits Péter is értesült, mert június 23-án ezt írta Csuhának: „Panaszoltattván előttem, mi-