Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei
szerént a Becsén levó' külömbféle őrseregek a Becsei szerb lakosokat külömbféle méltatlanságokkal illetik, — midőn tehát az efféle csak kölcsönös visszatorlásokra alkalmul szolgálható tetteket szigorúan eltiltatni kérem". 411 Csuha Őrnagy válaszlevelében egy-két csínytevést elismer ugyan, de méltatlankodik amiatt, hogy a panasz a megkerülésével jutott el a királyi biztoshoz. Szerinte ugyanis az alaptalan, s csak ürügyül szolgál „... szennyet vetni ezen szép sereg jellemére". 412 Ennek a levélváltásnak volt egy másik, mindenképp fontosabb része. Csernovits kérdőre vonta Csuha őrnagyot Szeged elhagyása miatt: „Ön ... az én felszollitásomra leendő előmozdulásokra lön utasítva, ennek ellenére mint hallom már Becsére nyomult elő, ezen előnyomulásnak ki rendelésére lett történtét ... engem hivatalosan értesítsen". Június 23-án Csuha már megírta az okot (Csermelyi Lajos főhadnagy felszólítása), 413 most újabb magyarázkodásra kényszerül: „Ha tüz támadása látszik, vagy hiteles személyek hírt hoznak felőle, nincs idő a feljebb való parancsok elvárására, hanem minden buzgó hazafi tettre köteles indulni". 414 Csermelyi és Csuha döntéséről és lépéséről a kormány sem tudott. Erre utal a miniszterelnök június 29-i utasítása Mészáros Lázár hadügyminiszterhez, hogy a 3. zászlóaljat haladéktalanul rendeljék vissza Szegedre; valamint a miniszter válasza, miszerint a nevezett egységet híre-tudta nélkül szállították táborba Szeged sürgetésére, illetve azon kényszerítő körülmény folytán, hogy „... az ellenség mozdulatai Óbecsének rögtöni megszállását igényelték". 415 A június közepén Szegedre érkező, s a 3. honvédzászlóaljhoz kinevezett Damjanich János őrnagy is — akinek személyétől és erélyétol remélte Török Gábor a tábor rendjének megszigorítását 416 — meglepetve hallotta zászlóaljának távozásáról szóló híreket". 417 Túlzás lenne azt állítani, hogy ez a csapatmozdulat juttatta zátonyra Csernovits Péter békés megegyezési törekvését, de a szerb felkelőknek — mint ürügy — kiváló szolgálatot tett. Az óbecsei katonai tábor parancsnoka —• miután engedély nélkül Szegedet elhagyta — szigorúan tartotta magát ahhoz az utasításhoz, hogy lépéseit, intézkedéseit egyeztesse a királyi biztossal, Csernovits Péterrel. Ezek közül kiemelkedik azon intézkedések sora, melyeket a szerviánusok ellen hozott (június 25-én kiáltványban tudatta a vidék lakosaival, hogy aki „szerb alakú vörös sapkát" tesz fel, ellenségnek nyilváníttatik és „agyon lövetik"). 418 Az elsők között volt, aki a szenttamási szerb tábor alakulásáról, 419 a bácsföldvári fenyegető megmozdulásokról értesítette a kormánybiztost. 420 Csernovits Péter július 10-én viszont azt közölhette Csuha őrnaggyal, hogy a hadügyminiszter utasítása 421 szerint „... a fegyveres eró'veli rendelkezés Báró Berchtold Altábornagy Úrra lévén átruházva", így az Őrnagy jelentéseit „sürgöny által" az altábornagyhoz továbbította. „Egyébiránt addig is, míg a megtorlásra parancsolatot fog kapni, minden esetre tessék felügyelni, hogy a személy s vagyon bátorság az erőszakos megtámadások ellen biztosítássá, ha egyesek által követettnek el, megtoroltassa". 422
