Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei

valóban Csernovits kérte segítőtársul maga mellé: „... Őrá mint tárgyismeretekkel biróra és jeles hazafira, nagy szükségem vagyon, kérem ezen kiküldetéséről Öt sürgöny által Óbecsére hol lakása vagyon azonnal tudósítani".

392 A király, V. Ferdinánd június 13-án az eszéki vár,

393 június 14-én a magyar hadügyminiszter viszont a Szegeden összevonandó katonaság parancsnokává nevezte ki.

394 Jovic nyugalmazott vezérőrnagy ugyan Nagyvárad vagy Temesvár parancsnoki tisztét várta, a szegedi tábor feletti katonai kormányzóságtól idegenkedett. Ezért — betegségére hivatkozva — a „megtiszteltetést megköszönve", s a király iránti hűsége kifejezéseképp az eszéki kinevezést fogadta el.

395 A Szeged és környékén felállítandó katonai tábor várható nagyságáról és összetételéről több hadügyminiszteri levélből következtethetünk. 1848. június 21-én a következő fegyvernemek katonáit várták: a) két rendes „gyalog-ezredi" zászlóalj, 1000—1000 fővel (a 12. Vilmos fhg. nevét viselőből egy zászlóalj a bányavárosokból; a porosz herceg nevét viselő gyalogezred egy zászlóalja), ezekhez jött még a 2. Schwarzenberg dzsidás ezred egy zászlóalja; b) a 3. Ferdinánd d'Este huszárezred Sárospatakról, s az 1. Ferdinánd császár huszárezred Szeremből (kb. 3000 ember); c) a 2. honvédzászlóalj mintegy 1200 fővel; d) az ország más vidékeiről érkező nemzetőrök (a Jászkun Kerületből 4 ezer lovasról, Hódmezővásárhelyről 3 ezer gyalogosról volt szó). Török Gábor június 23-i tájékoztatása szerint a „... más helyekről egybegyűlendő nemzetőrökből", s a fent nevezettekből a tábor hozzávetőlegesen 14 ezer főből fog állni.

396 A szegedi tábor e tetemes katonaságának ellátására — pontosabban: a királyi biztosok és a fohadparancsnok utasítása szerinti „... fizetéséről, szükségeiről... (sőt lelkességéró'l is)" való gondoskodásra —polgári biztost nevezett ki a kormány. A választás Arad polgármesterére, a reformkor (s mint a fentiekben láttuk: az 1843—44-es országgyűlés) ellenzéki politikusára, Török Gáborra esett. A belügyminiszter által kiállított megbízólevél június 11-i keltezésű.

397 A polgári biztos hatásköre Csongrád, Csanád, Arad vármegyékre, s az azokban levő királyi városokra terjedt ki. Temes, Bács és Torontál megyékben Csernovits Péternek és Vukovics SebŐnek képezte feladatát az ellátásról gondoskodó polgári biztosok kinevezése. Június 13-i levelében Mészáros Lázár igyekszik pontosabbá tenni Török Gábor feladatkörét: „... a kiküldetés czélját főkép a kérdéses tábor élelmi szerekkel való ellátása képezné". Ehhez — a miniszter szerint — három dolog szükséges: szigorú rend, a „felsőbbséggel" (különösen a katonai vezetéssel) való jó egyetértés, s a helyi körülményeket legcélszerűbben figyelembe vevő takarékos gazdálkodás.

398 Kossuth Lajos pénzügyminiszter június 29-én biztosítja Török Gábort: a kormány „elhatározott akarata", hogy a szegedi táborban gyülekező seregek „... fogyatkozást semmiben ne szenvedjenek". Az az elképzelésük, hogy a pénzügyminisztérium néhány kereskedőházzal szállítási szerződést köt, de ezt végül is Török Gáborra ruházták át: „... a szükséglet még sem megyén annj'ira, hogy azt Biztos úr ott a helyszínén könnyen ne fedezhetné" — írta Kossuth. Csak arról tudta biztosítani, hogy a kellő pénzösszeg leküldése mindig hala-