Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei

ságból. A Pesti Hírlap (amely a kunságiakat kerek tízezerre taksálta) megkérdőjelezhető adatai szerint még 8 ezer nemzetőr érkezett a „közellevő vidékekről", s 3 ezer Biharból Óbecsére.

375 Másnap, 19-én 4145 gyalog- és 324 lovas nemzetőr indult Makóról Nagybecskerekre (békésiek), hétszázan pedig Arad megyéből. Az ókéri és verbászi táborba 1860 Csanád megyei és 254 csongrádi nemzetőrt vártak.

376 Pest megye 3900 gyalogos és 100 lovas nemzetőrt állított ki.

377 Július 20-án Nagybecskereken 4600 nemzetőr volt, 25-én Aradról 16 tüzér, 24 lovas és 360 gyalogos nemzetőr érkezett. 24-én 5 ezer nemzetőr indult el Hontból Bács megyébe, két nap múlva 1800-an a Hajdúságból Szegedre. A nemzetőrök táborba vonulása nem volt mentes a súrlódásoktól, a nem kívánt jelenségektől. Török Gábor polgári biztos július 19-én azt jelentette Szemere belügyminiszternek, hogy a Törökbecsére érkező Csongrád megyei nemzetőröket az ottani szerbek nem akarják befogadni, sőt a harangokat is félreverték. Rohonczy Lipót őrnagy „erélyes fellépése, és azon felvilágosítás, hogy a magyarok őket nem felprédálni..., hanem védeni mentek", a rendet helyreállította.

378 Csernovits Péter — mint azt a fentiekben láthattuk — a belügyminiszteri utasítás értelmében már nem rendelkezhetett sem a katonasággal, sem a nemzetőrökkel. A források tanúsága szerint neki nem maradt más feladata, mint a magyar katonai táborok létezéséből származó súrlódások, kellemetlenségek elsimítása. Lapozzunk csak bele naplójába! 1848. július 3.: az ókéri táborban gyülekező önkéntesek „... az ó hitű községekben kicsapongásokat követnek el", aminek eltiltását Bács megye első alispánjának meghagyta.

379 Július 20.: az újvidékiek arról panaszkodnak, hogy az ókéri táborban levő nemzetőrök a tanyákon rajtaütnek, onnan „... mindenféle vagyonokat, s még marhákat is elhajtanak". A refrén: az első alispán „... a hasonló kicsapongásokat tiltaná el", már csak azért is, mert e tábor hansonló szerb akciók megakadályozására jött volna létre.

380 Július 21-én a magyar katonaság.által okozott károk felsorolása: Lazar Milankovié tanyájáról 15 huszár 130 (!) ökröt hajtottak el; Radivojevics Julianna temerini házát és boltját szintén kirabolták. Maksa Vlahovic újvidéki lakosnak sziréji pusztájáról 16 ökröt, a Kozerov fivérek pirosi tanyájáról 30 ökröt vittek el.

381 Knézy alispánt arra is utasította Csernovits, hogy az ókéri táborban kutassa fel a Hadzic tanyáról elrabolt holmikat, elkövetőivel együtt küldje a királyi biztoshoz.

382 (Megjegyezzük: a szerb származású ügyvéd a magyar kormánybiztos egyik leghűségesebb segítőtársa volt.) Június 26-án — az újvidéki vérengzés lecsendesítésén fáradozva — meghagyta az ókéri tábor elöljáróinak, hogy a táborból a „... legkisebb előnyomulást tenni ne engedjenek", mert az hasonló lépést váltana ki a karlócai szerbek részéről.

383 Különben is elrendelte, hogy Újvidékre semmiféle ürügy alatt se engedjék meg a nemzetőrök beszállingózását. Ez a város egyébként sem nézte jó szemmel a szerveződő magyar tábort. Június 23-án Aleksandar Kostié főbíró, Petar Dozic tanácsos, Pavle Dragic, Stevan Slankamenac, Eutim Meduric és Jován Silic képviselők keresték fel a kormánybiztost a tanács határozatát tolmácsolandó: „... a több ezrekből álló és Ókér körül tanyázó Önkéntesek és nemzet örök táborának szétosztása és e Város határa közeléből eltávolíthatása" érdekében intézkedjék.

384 Csernovits meghallgatta a küldöttséget, s