Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei

Talán meglepő, hogy Rónay oroszokról ír — 1848. június 20-án. Pedig nem ez az első utalás a Vukovicsnak írt levélben; csupán az érdekesség kedvéért, de az információnak hitelt nem adva idézzük sorait: „Mit most mondok csak zárjel közt mondom, mert hinni még nem akarom, t. i. azon hír kering itt, mintha a végvidékben s tegnap a Tiszán mutatkozott Servianus csapatok átöltözött orosz katonák lennének, ez azonban hitelt még nem érdemel, de ismervén a modvai viszonyokat nem éppen lehetetlen, s minden esetre óvakodásra int". Vukovics SebŐ kormánybiztos Rónay Móric alispán levelét — a tájékoztatás céljából — átküldte Csernovits Péternek.

317 1848. július 4-én kelt Horváth Imre borjasi (Torontál megye) jegyző levele, amely a megye főszolgabírójának a szerbek június végi szervezkedéséről szólt. Szegedi hajósok hozták a hírt, hogy június 29—30-án Musuriny (Mosorin) alatt a Tiszán a felkelők három hajót lefoglaltak, illetve kifosztottak. E felkelők közt „sok keveredett Szerbek és Törökök" találhatók, akik maholnap a gőzhajón a Tiszán felhajózni szándékoznak. Nem hinnők, hogy hibát követünk el, ha a „török" fogalmat a szerviánussal helyettesítjük be. A beszámoló szerint a csurogi tábort magyar mesteremberekkel erősítették meg.

318 A Titeltó'l, Mosorintól nem messze levő Zsablyán (Josefsdorf) 1848 júliusában 30—40 szervianus, ugyanannyi határőr teljesített „strázsa szolgálatokat". Július 25-én két szervianus Törökbecsén azt terjesztette, hogy „... ötszáz lovas szervianus készül a Perlezi Táborba megérkezni kik már Kárlovitzára bevonulnak". A jegyző azt is hallotta, hogy Szenttamáson már háromezren vannak — „Szerviánusokkal vegyülten".

319 Szenttamás, az 1848-ban mintegy nyolcezer lélekből álló, többségében szerbek által lakott község

320 a Tisza és Újvidék között fontos stratégiai helyet foglalt el. Knézy Antal alispán 1848. július 9-én közölte Csernovits Péterrel és Bács-Bodrog vármegye bizottmányával a szerb mozdulatokat, a tábor szerveződését. Ő még — egyoldalúan — a Turiából érkező szerviánusoknak tulajdonítja a kezdeményező, az irányító szerepet.

321 Valójában Djordje Stratimirovic Teodor Bosnic határőrtisztet (akit a főodbor nemzeti főtisztnek nevezett ki") küldte egy péterváradi határőrezred 2. zászlóaljával Szenttamásra a tábor megszervezésére (de mint említettük, itt is voltak szerviánusok és titeli sajkások is). A Szenttamáson keresztülutazó zsidók például elrémülve arról panaszkodtak Petrovoszelón, hogy „... fegyvereiket elszedték, késekkel, handzsárral és lőszerekkel levő Szerbiánusok és Szt. Tamási ráczok".

322 A község szerb ajkú lakosai — Stratimirovié szerint „... bátorságukról és harciasságukról ismert emberek, akik a háborúban jól használhatók voltak" — készséggel álltak a felkelők oldalára; a magyarok viszont „... elszéledtek a szomszéd magyar községekbe". (Feketehegy, Szeghegy, Kishegyes).

323 Fent láttuk, hogy a szerviánusokat a felületes szemlélő gyakran a törökökkel tévesztette össze. Valójában ezek az önkéntesek nemcsak öltözetük, fegyverzetük bizonyos elemeit vették át a török hadseregtől,

324 hanem harcmodorukat, s a kivégzés módszerét, a fejezést is. Török Gábor polgári biztos írta július 16-án Szemere belügyminiszternek: „A török táborozási modort, mely e részben a romaihoz hasonlítót látszanak követni, minden állomáson keményen beárkolják magukat, és erős védő lábra álnak". A június 15-i, puhatolódzó katonai akció vilá-