Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
II. Királyi biztosként Délvidéken - 4. A bácsi védvonal megszervezésének körülményei
hogy a délvidéki szerb nemzeti mozgalom rövidesen megtalálta a kapcsolatot a fejedelemség szerb mozgalmával. 298 Az 1848. május 13—15-i karlócai nemzetgyűlésen (narodna skupstina) már ott találjuk a szerb fejedelemségből érkezőket. Erről még a magyar kormánynak nem volt tudomása, Csernovits sem küldött ilyen jellegű tájékoztatást. A meglepetés erejével hatott Hrabovszky fohadparancsnok jelentése, miszerint Karlócán idegenek is tartózkodnak; s akik azzal fenyegetődznek, hogy — amennyiben szerb testvéreik úgy akarják — egész Szerbia egy emberként siet segítségükre. 299 A május 15-én tartott kormányülést követően utasították Csernovitsot és Hrabovszkyt a határ szigorú ellenőrzésére, a fegyverek kivitelének illetve behozatalának megtiltására, a gyanús személyek letartóztatására, a külföldi lapok beszivárgásának meggátlására. 300 Meglepő lehet az, hogy Csernovits Péter milyen későn fordít figyelmet az ország területén idegen állampolgárként megjelenő és ténykedő szerbekre. Urbán Aladár szerint június 7-én — a belügyminiszternek írt levelében — foglalkozott először a szerbiai önkéntesek beözönlésének lehetőségével. 301 Iratairól készült kivonatok 302 és naplójának áttanulmányozása során azonban megállapítható, hogy e jelenségről a kezdetektől tudomása volt. Röviddel Újvidékre érkezése után, május 9-i dátum alatt olvasható a Kivonatokban: „Belgrád Szerb Újság magyar haza elleni gyűlöletté telyes példányai." 303 Két nappal később ez kerül naplójába: „A Városba (Újvidék) sok idegen, jelesen igen sok szerviai handzsárral és pisztolyokkal felfegyverkezetten őgyelegni szemléltetik". 304 A május 16-án írt levelében sürgeti Rajacicot, hogy a „szerviánusok" haza takarodjanak; ugyanaznap az éppen Újvidéken tartózkodó (?) „serviai Finantz Minister"-t rendeli magához, s a város más előkelőivel együtt „meg intettek". 305 Csak sajnálni tudjuk, hogy Csernovits kormánybiztosi iratainak az a része, amely tevékenységének első szakaszában keletkezett, nem maradt ránk. így a Rajacicnak írt levél fogalmazványa sem; s az is hiányzik, amelyben Pavle Ivanovié, az újvidéki csendbizottmány elnöke jelenti Csernovitsnak, hogy „... Újvidéken feltűnőleg sok fegyveres Szerviánusok mutatkoznak, kik azon kérdésre, hogy mit keresnek? azt felelik, hogy a jelenleg Újvidéken tartózkodó Mihály Herczeg tiszteletére jöttek" (1848. június 2.). 306 Ennél a bejegyzésnél (pontosabban a mögötte felsejlő eseménynél) érdemes egy kicsit időzni. A dél-magyarországi bonyolult helyzetben — írja említett tanulmányában Urbán Aladár — új tényező jelent meg, amely a belpolitikai nehézségeket külpolitikai vonatkozásokkal tetézte". 307 Más álláspontot foglalnak el a szerbiai (szerviánus) önkéntesek kérdésében a jugoszláv történetírók. Az elfogadható, hogy Szerbia nem előre kidolgozott terv alapján avatkozott a magyarországi szerbek és a magyarok háborúskodásába. A szerb történelem, a magyarországi szerbek históriájának kiváló ismerője, Thim József viszont úgy ítélte meg, hogy ami 1848—1849-ben a fejedelemségi szerbek részéről történt, az egyenes következménye Ilia Garasanin 1844-es Tervezetében (Nacertanije) felvázoltaknak. Ne felejtsük azonban, hogy történetírónk 1918 után a szerbek 1848—1849-es megmozdulásában a 20. századi politikai összeütközések kialakult formáit vélte megtalálni. 308 A lényeg — véleményünk szerint — Thim felfogásában nem
