Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)

II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata

lemények arról gyó'zték meg, hogy a karlócai bizottsággal szemben más megoldás nem lehet eredményes, csak a fegyveres akció. Négy nappal a támadás előtt ezért ajánlott Arad, Krassó, Torontál és Temes vármegyének, továbbá Zombor, Szabadka, Arad és Temesvár polgármesterének óvatosabb eljárást, éberséget, s a „népjellemi körülményekhez" való rugalmasabb alkalmazkodást, nehogy a túlbuzgóság következtében „... a kitűzött honvédelmezési czél eltévesztessék".

247 Szándéka tehát a környék, a háttér lecsendesítése, biztosítása volt. Annak, hogy végül is elhatározta magát az erőszakosabb fellépésre, tanúbizonysága az újvidéki tanácshoz június 10-én írt levele: „Mint királyi biztos egyetértőleg a péterváradi fő hadi parancsnoksággal mindent elkövettem: hogy a vakmerő gonosz lázítók és bujtogatok által elcsábíttatott tudatlanabb köznép álnokul lett félrevezettetéséró'l kitaníttassék, és az engedelmességre visszatéríttessék... Illy szerencsétlen körülmények között kénszerítve lettem a közcsendnek helyreállítását a fegyver elhatározására bízni és egészen a Péterváradi főhadi kormánynak általengedni".

248 Említettük azt is, hogy Hrabovszkyval még aznap közölte, hogy Újvidéket elhagyja, egy időre Pestre utazik, valamint azt, hogy — szerinte — „... a kibékítés többé nehezen, hanem bizonyosan a fegyver fogja elhatározni", néhány intézkedést foganatosított. Ezek — immár részletesebben — a következők: a) a Bács megyei alispán elnökletével bizottságot nevezett ki a katonaság ellátására,

249 b) mozgósította a nemzetőrséget a szomszédos megyékben, hogy a védelemre vagy támadásra bármikor felhasználhatók legyenek.

250 A mozgósítandó nemzetőrök mellett Csernovits még négy század Zanini-gyalogosra és egy lovas századra számított, akik Óbecséről érkeznének Újvidékre. Ez a város különben is sok gondot okozott a királyi biztosnak. Több levelében, átiratában hangoztatta, hogy ő jószándékkal, a segítés hajlandóságával érkezett ide. A katonaságot sem a város lakói ellen rendelte Újvidékre, hanem a karlócai lázadás és a sajkások pártütése miatt volt kénytelen ilyen intézkedéseket hozni. Sajnálattal tapasztalta azonban, hogy a legjobb szándék is „hajótörést szenvedett", s a „megérdemlett fenyíték ki nem kerülhető daczra talált". A fent említett intézkedés — Hrabovszky megbízása a közcsend helyreállítására — közlésén túl határozott hangnemben fogalmazott utasításokat is küldött a városi tanácsnak.

251 Az eredetileg 9 pontból álló rendelkezésnek csak fontosabb passzusait idézzük most — kiegészítve az arra vonatkozó újvidéki tanácsi határozatokkal.

252 A rend helyreállításáról szóló rendelkezésből egyenesen következik, hogy a tanács köteles „... a fő hadi kormányzónak minden rendeleteit" pontosan és szigorúan teljesíteni (2. pont). A tanácsülés — mint a többi ponttal kapcsolatban is — csak módosításokkal, megszorításokkal tette azt magáévá. Kijelentik, hogy nem „áltáljában" hozott rendelkezéseket fogadnak el a főhadparancsnokságtól, hanem csak azokat, amelyek „... e Város belbékéjét, a személy és vagyonbátorságot és ... külellenség elleni oltalmazást" szolgálják. A nemzetőrség felfegyverzését és készenlétben tartását helyesnek tartva, Radivoj Stratimirovic kapitányt bízták meg megvalósításával (4. pont). Nem tudunk annak az utasításnak a végrehajtásáról, miszerint ha „... a nemzeti őrseregben ollyanok