Varsányi Péter István: Szerbek és magyarok között a Tisza mentén. Csernovics Péter politikai pályája - Dél-Alföldi évszázadok 4. (Békéscsaba - Szeged, 1988)
II. Királyi biztosként Délvidéken - 3. Csernovits Péter és a Délvidéken állomásozó katonaság kapcsolata
Maximillian Stein századosnak, 223 hogy „... ha az insurgenseket a kibékülésre hajlandóknak találandják, a parlamentirozásra időt engedjenek", fegyvert is csak akkor használjanak, ha Őket támadás érné. 224 Stein tartotta is magát ehhez, de a békés felszólításnak nem volt eredménye. A következmény Institoris drámai megfogalmazásában: „... éppen e perczben már 12 álgyu lövést számlálunk, s így, ha valahogy ez nem demonstratio, ... úgy a háború kedve megvagyon, és bizonyosan eddig a polgári vér ontatik". 225 A feltételezést két, Karlócáról érkező huszár közlése tette bizonyossággá: a település „gránátok által lángba boríttatott", 14 helyen látszanak tüzek; egy huszár és három gyalogos elesett. 226 Hrabovszky intézkedései: Institorist átküldte a gőzhajózási hivatalhoz, hogy onnan kért gőzösön egy zászlóalj gyalogság Zimonyba menjen „... az ottani kitörések fékezésére". 227 írt Kikindára, Kiss ErnŐ ezredesnek, hogy katonáival vonuljon Óbecsére, ott várja parancsait. 228 Csernovits Péter titkára második és harmadik levelében szinte percnyi pontossággal számol be az eseményekről: Június 12-én „10 és 1/2 órakor reggel" behozzák Weinhengst 22 éves hadnagyot, aki szíve felett kapott lövést. „Midőn a szekérről levétetett, ezt monda: dicsőségemnek tartom, hogy első kaptam sebet a haza védelmében". 229 11 óra: Karlócáról érkező futár jelentése szerint a katonaság benyomult a városba, „... melly a két tornyot kivéve, egészen lángba borult". A szerb felkelők egy része megadja magát, másik része védelmi állásba húzódik. Fél 12: 23 foglyot és két zsákmányolt szekeret hoznak be. A foglyok nagyobb része „... nyomorult kinézésű, s részint 60 éven felül, részint 18 éven alóliak". A foglyok kísérői elmondták, hogy a felkelők a templomba és az érseki palotába szorultak. A támadó katonaság éppen arra készül, hogy „... álgyu-golyokkal ezen épületek ostromoltassanak és bevétessenek". A hírek szerint egy huszárhadnagy meghalt. Óra múltán egy lengyel származású huszárfőhadnagy megerősíti, hogy az érseki lakot és a templomot (ahol a lázadók „magokat igen erősen tartják") ostromolják. Elmondása szerint a magyar katonák közt hat halott és öt nehéz sebesült van. 230 Délután négy óráig fegyvernyugvás volt, a harcolóknak a várból élelmet szállítottak. Háromnegyed 5-kor megérkezett gr. Albert Nugent báni biztos, aki azonnal megkezdte tárgyalását Hrabovszky altábornaggyal. 231 Öt órakor „... ismét megkezdetett a csata, s folyvást hallatik az álgyuzás" — írja Institoris. Nyolc órakor érkezett a hír, hogy a bukováci nemzetőrség fegyverét a katonaság ellen fordította: „Sokan közülök elfogattak, s mint hitszegők, büntetéseket elveendik". Az est beálltával megszűnt a harc. A szerb felkelők Kamenica felé vonultak vissza, a katonaság Maria-Schne mellett ütött tábort. „A felkeltek közül az összes elesett számát mintegy 300-ra mondják, a katonaság közül 6-an estek el, a sebesültek többen vágynak." A szerb források más adatokat közölnek: „... ezen harcban a szerbek részéről tizenegy ember esett el... a vad és embertelen magyar seregből tizenöt katona". 232 Csernovits Péter másolatban elküldte Szemere Bertalan belügyminiszternek Institoris jelentését, ami — az eredetivel nagyjából megegyező formában — napvilágot látott az akkor a kormány félhivatalos lapjának számító Pesti Hírlap 1848. június 17-i számában. A belügyminisztérium irattárában őrzött példányból rövid részletet Thim József is közöl említett forráskiadványában. 233
